A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

ZSUPOS Zoltán: Szitok, átok, káromkodás Rimaszombaton a XVIII. században

45. 1745: (Borbély István mondta Göntzi Györgynek) „Eb adós Kurtának kolbász árrával, eb ura fakó..." „Koma ha elloptad a' tyukmonyat hozd viszsza, mert ki mérem az ház helyet." „Koma eb adós Kurtának, elloptad a' tyúkmonyomat hozd viszsza tolvaj vagy..." (Prot. Pol. 1743. 145.) 46. 1745: (Nyerges Ferenc mondta) „... száma nélkül való attázását, teremtettézését, nevezetesen Kujon, millión teremtettével való káromkodásait a' Felesége ellen hallotta a Fatens Aszszony, és elöl sem tudja beszélni mitsoda tzifra káromkodások(na)k Nemeivel káromlotta..." „Te Kujon teremtette, ide ne jőj, mert majd ugy meg verlek, hogy a' Jesus Christus is helybe hadgyta a' mint meg verlek." „...száma nélkül való Őrdőg attával, őrdőg, Kujon, Lántzos menkő 's millión teremtettével való... káromkodásait hallotta..." „Ki ki Annya a' házambúi Ördög atta, mert Túrra igazítottalak, ott van az örökséged." (Prot. Pol. 1743. 162-163.) 47. 1746: (István Kovács mondta részegen a kocsmán) „Baszom a' Lelkét az Ördög teremtette Birájának a' ki a' szegénységnek pártyát nem fogja..." „.. .mitsoda Biró az, az őrdőg vagy eb teremtette, a' ki a' Lakosoknak pártyát nem fogja..." „Mitsoda Biró az baszom a' Lelkét az ollyan Bírónak a' Kutya teremtettének a' ki a' Szegény Lakosnak pártyát nem fogja." (Prot. Pol. 1743. 179.) 48. 1746: „Zorkovszki Ferenc Úr... ki vonta a' Kardot, és száma nélkül mind ben a' házba, mind kivűl az uttzán ördög attával, ördög és tüzes teremtettével, baszom a' Lelkével káromlotta és szidtta Lengyel András Urat mondván: így 's amúgy vágom az Ördög teremtettét 's Árvát tsinálok ma..." „Ördög attával 's Kutya teremtettével baszom a' Lelkével való káromkodásait egy néhány rendben hallotta a' Tanú." (Prot. Pol. 1743. 183.) 49. 1746: (Bányai János mondta György Dániel Istvánnak) „Tökön hízott Ló herélő ló billents Nemes embere eb atta." (Prot. Pol. 1743. 236.) 50. 1746: (Zólyomi Szabó István mondta Magyar János bíróra) „Az I(ste)n verje meg Magyar Jánost, hogy engemet most illy nyomorúságomba elhajt..." „Ismerlek kitsoda vagy, nem kívánom soha hogy az én értemre Bíró légy őrdőg szántsa meg a' Lelkedet..." (Prot. Pol. 1743. 240.) 51. 1746: (Sallai János mondta Varga Szabó András feleségének) „Feleségemet Szivemnek nagy sérelmére, Rátzok Kurvájának, egy szemtelen részeges Asszonynak, több ehhez hasonló motskoknak nemeivel tellyes tisztátalan személynek, utza hallatara teli torokkal merészlette kiáltani..." „Nem keresi az én Feleségem a' farával mint te keresed Szemtelen, elég Gyermeket hagytak tenéked a' Rátzok Szemtelen..." „Meny ki te szemtelen hogy nem veszed észre magadat, hányszor prédikáltak már ki téged a' Papok a' Predikallő Székbűi, még sem húzod meg magad." (Prot. Pol. 1743. 253-255.) 52. 1746: (Varga Szabó András felesége mondta Sallai Jánosnak) „...édes Anyámat ki már testére nézve régen a' főidbe nyugszik, őszve Lélek kurvanyázta, sőt magamat is őszve huntzfutozott, bolondozott... maga Szemerem testével ekképpen kínálkozott ezen szókkal, Kellé pitsa a' faszodra huntzfutnal huntzfutabb..." „...huntzvutozott, hamis Lelkűzőtt, hamis hitűzött sőt őszve kutya Lelkűzőtt 's attázott..." „Varga Szabó Andrásné, Sallai János Urnák ezen motskosságokat szórta a' fejéhez: Igazán disznó módon feleltel Kutya még a' Lelked Vén Kutya, Vén bolond, huntzfutnal huntzfutabb Lelek Kurva az Anyád..." „Szar biró a' Kutya még a' Lelke Kellé Pitsa a' faszodra huntzfutnal huntzfutabb kujon kujon a' Lelked is Kurva..." (Prot. Pol. 1743. 257-258.) 53. 1746: „Detsi Istvanné Aszszonyom Sellyei János Urammal őszve szollalkoztak és Sellyei János Ur Detsi Istvanné Aszszonyomat nagy nyelvűnek mondotta volna, Detsiné Aszszony ezen szavaira: Azért vagyok nagy nyelvű, hogy ollyan fonnyatnak mint Te alája nem fekszem, ezen szókra Sellyei János Ur mondotta: Ne is fekügy én alám, alája feküttél annak a' kinek illett." (Sellyei mondta Detsinének) „Az Anyád hasában sem voltál jó, ha jól tanítottak volna jó volnál." „Fekügy a' Kutya alá nem én alám, alája feküttél annak a' kinek nem kellett volna, igen elragadott a' Ló de nem tudom meddig hordoz, itthon nintsen az Urad és tsak ihaha ihaha." 477