A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

HOFFMANN Tamás: „Az új gazdálkodás”. Kultúrnövények és haszonállatok az Alpoktól északra

Később ugyanígy termesztettek karórépát is a német síkságon. Végeredményben valamennyi területen intenzívebb talajmunkával csökkentették a gyomosodást és több takarmányhoz jutva növelték a tejhozamokat. Észak-Olaszországban lóherét kezdtek vetni ugyané célból és hasonló eredményre jutottak. Ugyanezekben a körzetekben a falvak határának egyik részén lent és kendert is termesztettek, amit ugyan eleinte sehol sem tudtak a vetésforgóba illeszteni, de a szokványos méreteknél jóval nagyobb területet foglaltak el, részben a legelők, részben a gabonaföldek rovására. Egy másik módszer szerint (amit először Hollandiában alkalmaztak és innen vittek a XVII. századi Angliába) új vetésforgókat kísérleteztek ki. Például két évig gabonát termesztettek, majd egy évig ugaroltak, majd három éven át pázsitfüveket vetettek vagy lóherét, miáltal sikerült meggátolni a hozamok zuhanását. Rájöttek ugyanis arra, hogy ezzel a vetésforgóval regenerálhatják a talaj nitrogénkészletét. Bár a módszer továbbra is a gabonatermesztést részesítette előnyben, és a takarmány csak alárendelt szerepet játszott benne, fontos vonása volt viszont az, hogy jóval több élőmunkát kívánt, mint a hagyományos paraszti gazdálkodás vagy a robotoló földesúri major. A termelés új szervezete jellegzetesen paraszti lelemény, tehát olyan vidékekről való, ahol egyrészt megszűnt a kollektív ellenőrzés a termelés felett, másrészt, ahol a városok élelmiszer-szükségletei serkentőleg hatottak a falusi gazdálkodásra. Másoldalról nézve a vidék és a mezőgazdaság a népesedés nyomásától alakult. Németalföldön a XVI. század elején már 100-125 fő/km

2 laksűrűségben éltek és minden második ember városlakó volt. Mindemellett az új rendszer nem egyszerűen a gabonatermesztés növelését célozta. Több takarmányhoz juttatta a gazdákat, mint korábban az erdő vagy a gyakran csak savanyú szénát adó rét, ráadásul még az ipar részére is sikerült téréiről nyersanyagot szállítani. Flandriában és Brabantban már a XIV. században ipari növényekkel egészítették ki a gabonatermesztést. Az ugarba lent vetettek, festő csüllenget vagy kendert, másutt komlót, olajat adó répamagot, esetleg arra törekedtek, hogy karórépa és lóhere termesztésével növeljék takarmánykészleteiket. Valamennyi esetben olyan vetésforgót alkalmaztak, ami jótékony hatást gyakorolt a gabona terméseredményeire. A flandriai városokban még a pöcegödröket is kimerték és a szállítmányokat szétterítették a földeken. De a mezőgazdaság még így sem fedezte a szükségleteket. A Hanza-városok övezete volt a legnagyobb gabonafogyasztó, s nagyon korán behozatalra szorult. Amsterdam volt a kontinens legnagyobb gabonapiaca. Miután a helyi felhozatal kevésnek bizonyult, már a XV. század során és később búzát importáltak hajórakományszámra a Keleti-tenger mellékéről meg a Baltikumból, sőt Angliából is. Anglia, miközben gabonát exportált, behozatalra szorult (a XVIII. század óta Amerikából is!). E változások mögött a gazdálkodás stratégiájának egészen új módja bontakozott ki, a piac követelményeihez igazodó farmeré, aki természetesen igyekezett szabadulni minden olyan kötöttségtől, ami a hagyományos gazdálkodás kollektív ellenőrzésének korlátai közé szorította vissza. Ebbeni igyekezetükben természetesen megint a földesurak bizonyultak elsősorban sikeresnek, akik - különösen Angliában - a leggátlástalanabb módszerekkel teremtették meg (főleg a XVII. században és azt követően) a jövedelmezőbb és racionálisabb gazdálkodás valamennyi feltételét. De a gazdálkodásnak is voltak új vonásai. A majorokban azon voltak, hogy megjavítsák a talaj termőképességét, ha már kimerítették a hagyományos módszerek adta lehetőségeket. Norfóikban, Suffolkban és Kentben a trágyázás, a vetésforgók, a meszezés és a márgázás segítségével - a XVII-XVIII. században -jóval annak előtte átalakították már a gazdálkodás egész rendszerét, hogy - a múlt században - azt tudományosan is eligazgassák. Ekkortájt, a kész helyzetben alapozták meg a talajkémiát és néhány új művelési módszert is eredményesen próbáltak ki a gyakorlatban. Ezzel egyszersmind a műtrágya 431