A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

HOFFMANN Tamás: „Az új gazdálkodás”. Kultúrnövények és haszonállatok az Alpoktól északra

hozták magukkal délről is, ahol - a mediterrán tájakon Európában és Fehér-Afrikában - mindmáig meg is maradt. Azonfelül fennmaradt Északnyugat-Európában is, másrészt Skandináviában és Keleten, a fenyőövben. Persze a földek mindenütt gyorsan kimerültek, hét-tízévi művelés után már sehol sem takarítottak be valamivel többet az elvetett magnál. Ekkor tehát újra pihentették a földet és egy távolabbi tisztást törtek fel, olykor pedig az erdő egy darabját irtották ki, hogy legyen mit művelniük. Ez a történet kényszerpályán zajlik és az a következménye, hogy egy-egy parasztgazdaság földjei szanaszét fekszenek, tőlük tarkáilik a táj és egy idő után már senki sem ismeri ki magát, kinek, hol van a birtoka, melyik földdarab melyik gazdaság tartozéka. Skandináviában a középkorban úgy segítettek magukon, hogy időnként újraosztották egymás között a földeket (ezt a rendszert „hammarskift"-nek nevezték), beleértve még a ház telkét is, tehát a „topt"-ot. Gabonaleletek különböző lengyel településekről:

4 Gabonafélék Ej a M s o c M '3 o CQ ; i U = -a Ü N ; • 0 0 !; N <D 'S Ü C3 c c s Ki c 0 X) o a O Ki M o *H o ü '.: >-, u > 3 d> fX o PH c c i 1 c PH M o c KJ t/3 c 'o N i • N 00 'u o l-l Hordeum tetrastichum X X X X X X X X X Avena sativa X X X X X X Triticum vulgare 7 X X 7 X X X X X X Triticum compactum X X X X X X Triticum diccocum X X X Secaée cereale X X X X X X X X X X X X Panicum Miliaceum X X X X X X X X X X X X Persze azokon a nagyobb tisztásokon, ahol a toptok elszaporodtak (hiszen minden egyes parasztcsaládból egy-két fiú az apai ház mellett építette fel a sajátját és természetesen a ház mellett szántotta, vetette a földjét, csak azután terjeszkedett, művelt egyidejűleg távolabbi tisztásokat is!), ott új szabályozás lépett életbe: a „solskift", melyben a házak mellett fekvő földek állandó birtoklásúak, de a távolabbiak még időnként, az újraosztás miatt, gazdát cserélnek. A rendszer a 14-15. századi Svédországból, Anglia nyugati grófságaiból jól ismert és jelzi a falusodás, a csoportos települések kialakulását. Ennek a rendszernek első kísérletei a Rajna és a Szajna között már a kelta időkben működtek, hogy a római korszak után átadják helyüket, a majorok szervezése révén a munkaerő-gazdálkodás és a termelés szabályozása új szolgáltatásokon alapuló rendjének. Noha a zárt falvak kertjeihez dűlők csatlakoztak, a külső földek mégis megmaradtak. Úgyhogy a birtoklás, a művelés, a munkaszervezet és maguknak a kultúráknak a tömege kétféle rendszerbe tartozott. (Ezeket az állapotokat egyébként az angolok írták először le a szakirodalomban, ezért „infield - outfield" szisztémáról szokás beszélni az agrártörténeti feldolgozásokban.) Minthogy azonban a bővebben termő övezetekben, ahol nagyobb volt a népsűrűség, mindenütt megindult a falusodás, elkerülhetetlen lett, hogy az eddig különálló parcellák közeit is felszántsák, végül a veteményeskertek folytatásában húzódó szántókból táblák, dűlők keletkeztek. A határ képe a „nyílt mező" látványa lett (open field system). Itt azonban a munkálatokat ugyanúgy koordinálni kellett, mint a kultúrákat. A gabona művelése immár kényszerű szabályozás nélkül elképzelhetetlennek bizonyult. Persze a legfőbb koordinátor a földesúr volt, 4. Hensel-Lowmianski, 1964/1: 217. 421