A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

TARCAI Béla: A miskolci fotográfia múltjából: egy polgárcsalád a századfordulón

11. kép. Szalon és várószoba a Váncza műteremben 1890 körül Legtovább Emma maradt Miskolcon, őt ide kötötte a ház, a műterem és az avasi családi sír. Iparát 1912-ig folytatta, s ekkor a jobb érvényesülés reményében eladta a házát a Tímár Ipartársulatnak és családjával együtt Budapestre költözött... Ebben a döntésben bizonyára nagy szerepet játszott a szintén vállalkozó szellemű férj, Forst Károly, (akiről később majd még szó lesz). A budapesti vállalkozás azonban ezúttal nem sikerült. Soklakásos bérházat vettek az István úton, de azzal természetesen nem számolhattak, hogy jön a háború és a katonának bevonult bérlőket a kormány felmenti a lakbérfizetési kötelezettség alól. Ettől a háztól tehát meg kellett szabadulni, nem kis veszteség árán. A másik hibát azzal követték el, hogy a ház árát hadikölcsön kötvényekbe fektették, és ezen azután a maradék vagyonka is elúszott, mert ezeket a kötvényeket a háború után soha nem vásárolta vissza az állam. Tipikus vállalkozói sors a századfordulót lezáró világháború mezsgyéjén. Forst Károlyné, Váncza Emmának két gyermeke volt. Az idősebb, Károly Frigyes (1898-1984) orvosnak készült, de utolsó szigorlatát nem tette le, hanem átállt a természetgyógyász pályára. Ő volt az országszerte ismert „répáshutai füves ember" egyesek szerint csodadoktor, mert minden bajra tudott gyógyfüvekből készített orvosságot ajánlani. Üres óráiban regényeket írt, ezeket gondosan beköttette és könyvespolcán őrizte. Kiadásukra sohasem gondolt. Örökölte a Vánczákra jellemző rajzkészséget, de az üzleti érzéket is. Már diákkorában üzletszerűen foglalkozott levelezőlapok rajzolásával, s ezeket jó áron értékesítette az ismerős trafikok útján. Időnkint nagyobb lélegzetű festmények készítésére is vállalkozott, de sajátos módon az alkotást azzal kezdte, hogy a papírra, vászonra felírta a születendő kép árát. A fiatalabb gyermek, Margit (1902-1987) iparművészetet tanult, majd a budapesti 385