A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

TARCAI Béla: A miskolci fotográfia múltjából: egy polgárcsalád a századfordulón

A MISKOLCI FOTOGRÁFIA MÚLTJÁBÓL: EGY POLGÁRCSALÁD A SZÁZADFORDULÓN TARCAIBÉLA 1896-ban az ország impozáns kiállítással emlékezett meg a honfoglalás ezredik évfordulójáról. Itt és ekkor felvonult mindenki és minden, aki és ami abban az időben maradandó értéknek számított. Megjelentek természetesen a legfiatalabb képalkotó mesterség művelői, a fényképészek is. Munkáik a XV. témacsoportban, a világi ipar és ezen belül a sokszorosító technikák termékei között kaptak helyet. Csak az ún. „hivatásosoké" mert az amatőrök a XX/B. csoportban, sokkal szerényebb keretek között mutatkozhattak be. A korabeli sajtó tudósításai és a családi visszaemlékezések szerint, ezen a kiállításon tűnt fel a miskolci Váncza Emma néhány diósgyőri és Hámor környéki panoráma fényképével. Lőwinger Mór, a századforduló egyetlen magyar fényképkritikusa a millenniumi kiállításról készített beszámolójában erről az eseményről a következőket írta:

1 „Tisztelettel kell meghajolnunk Váncza Emma k. a. (Miskolcz) érdemei előtt, a melyeket mint tájkép fényképésznő szerzett magának. Négy különböző 2 és 1/2 méter hosszú és 1/2 méter magas képén különböző oldalról felvéve a Diós-Győrhámori részlet tárul elénk. Minden egyes kép 5-6 felvételből áll, a melyek oly ügyesen összekachírozva, hogy még a szakember is kísértésbe jön, azt hinné, hogy az egész egy. A hálás motívum helyes elfogása, az egyenletes expozíció, a legkisebb részletekben is bámulatosan tiszta, éles kép, e négy tájképet valóban páratlanná teszi. Ily gyönyörű tájképet a tárlaton hiába keresnénk." Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a derék kritikus nem mutatkozott túl pedánsnak a felvételek helyének meghatározásában, mert Diósgyőrt és Hámort egybe tartozónak vélte. Valójában a négy kép a diósgyőri várat és környékét valamint a hámori völgyet ábrázolta. Jó 60 évvel később Hevesy Iván „A magyar fotóművészet története" c. könyvében

2 már kisebb lelkesedéssel, de a technika iránti elismeréssel írt e képekről: „Feltűnéskeltésben azonban mindenkit felülmúlt Váncza Emma miskolci fotográfus, aki több mint négy méter szélességű tájképet állított ki. A fotóóriás sok részfelvétel egymás mellé ragasztásával készült, olyan gondos kivitelezéssel, hogy csak a hosszas, gyanakvó vizsgálgatás fedhette fel a szemnek majdnem láthatatlan fúgákat, illesztési részeket." A családról és Váncza Emmáról az alkotó leánya által összeállított visszaemlékezés

3 ismét más oldalról mutatja be a kiállítási sikert. Eszerint a tárlatot meglátogató I. Ferencz József többször is visszatért a képekhez, kezet fogott a minden bizonnyal megilletődött leánnyal és véleményét tömören így foglalta össze: „Sehr schőn!" Érdekes, hogy sem a szemtanú Lőwinger, sem kései utódja Hevesy Iván, akinek mentségére szolgál, hogy információját az előzőtől vette, nem említi ezeknek a pano1. Fényképészeti lapok 1896. 4. sz. 2. Hevesy Iván: A magyar fotóművészet története. 1958. 45. 3. Forst Margit kézírásos visszaemlékezése a HOM tulajdonában. 375