A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

DOBROSSY István: A cukrászdák története, cukrászok és más „édes”-mesterségek Miskolcon

NISZ KÁLMÁN CUKRÁSZDÁJÁTÓL A PÁLMÁIG Nisz Kálmán neve az 1929-es szakmai címtárban szerepel először. A visszaemlékezések és eddigi ismereteink szerint 1920-ban került Miskolcra. Szakmai ismereteit Szabadkán szerezte, s itt 1923-ig dolgozott Megay Róbert cukrászdájában. 1926/1927 között nyitott saját üzletet a Szemere utcán. A vállalkozásnak részese volt Tószegi András, aki nemcsak Nisz Kálmán mellett dolgozott, hanem itt ismerkedett meg Piva Carlóval is. Az elmondások szerint Nisz nagyszerű szakember, de nagyon rossz üzletember volt. Jó hírű cukrásza volt a városnak, üzletét mégis feladta, s Doró mellé szegődött. Innen Ózdra, a tiszti kaszinóba vezetett útja, majd nyugdíjasként Pest környékére költözött. Halálának időpontja, s eltemettetésének helye eddig nem ismert. Nisz Kálmán üzletét Boda Árpád vette át, s az 1939-es címtár már őt tünteti fel üzlettulajdonosként. A vendéglátóhelyet kibővítette, s ő alakította át éjjeli mulatóhelylyé. Az államosítás után a Miskolci Vendéglátóhoz került, számot - ismereteink szerint - nem kapott, de nevet igen: ekkortól lett „PÁLMA". Más visszaemlékezések szerint az államosítás 1951-ben történt, s 1952-ben itt alakult meg a Miskolci Vendéglátó 37. számú egysége. Ez volt a Pálma presszó és éjjeli mulatóhely, ami akkor azt jelentette, hogy nyitott este 8-kor és zárt éjfélkor. A Szemere u. páratlan számozású oldalából 1990-ben már csak az 1 és 3, valamint a 15 és 17 számokkal jelzett házak álltak. Az 5-13 közötti épületeket az Uitz B. u. megnyitásakor, míg a 19—31-ig terjedő részt a megyei pártszékház építésekor 1975/1977 között (vagy azt megelőzően) bontották le. A lebontott házak között volt a maga nemében különleges és egyedülálló éjjeli mulató, a Pálma is. LÖVEY CUKRÁSZDA A „MIGNON" (1946-1952) Lövey József 1916-ban Miskolcon született. Rábel Albert mellett volt tanuló, s 1933ban szabadult fel. Öt évet dolgozott Rábel mellett, majd 1938-tól 1946-ig Rorárius Gyula mellett. 1946-ban volt lehetősége a kiválásra, függetlenedésre, s a Széchenyi u. szemközti házában, a 8. sz. alatt saját üzletet nyitott. Cégtábla, felirat hirdette a „Mignon cukrászdá"-t. Az üzlet berendezése kávéházszerű volt, kis székekkel, asztalokkal, kiszolgáló pulttal és fagylaltgéppel. Jól felszerelt sütőüzem működött az udvaron, s ekkor ebben az emeletes házban volt a lakása is. Egy segéddel dolgozott, a boltban pedig három kiszolgáló, s a mindenkori családtagok segédkeztek. (16. kép.) A Lövey cukrászdát 1952-ben államosították. Mindent lefoglaltak - mert nem önként ajánlotta fel üzletét -, s átadták helyiségeit a Miskolci Vendéglátónak. Gépeit - amelyeket a városban jól ismert Frei Oszkártól és Nagy Andor kenyérgyárostól vásárolt - szintén lefoglalták. (Itt említjük meg, hogy Nagy Andornak nemcsak kenyérgyára volt a Hunyadi u. 56. számmal jelzett házegyüttesben, hanem cukrászdája is a Rákóczi utcán, a mozi melletti épületben.) A cukrászda megszűnése, államosítása után - helyén az 1970-es évek közepéig presszó és édességbolt üzemelt - Lövey József a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat alkalmazásában a Capri sütőüzemének lett vezetője. Itt dolgozott nyugdíjazásáig, 1981ig. (E tanulmány megjelenése előtt, 1991-ben 75 éves korában hunyt el.) 353