A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

DOBROSSY István: A cukrászdák története, cukrászok és más „édes”-mesterségek Miskolcon

kamarai tag 45 éves korában meghalt."

45 További adatokat a miskolci ev. ref. egyházközség anyakönyvéből tudhatunk meg. Trillhaas Henrik 1869. július 12-én kötött házasságot Muszka Herminnel. Gyermekük, a későbbi cukrász 1870. aug. 13-án született. Az eddigi szakirodalom, másrészt a kéziratos visszaemlékezések szerint bejárta a cári Oroszországot, s huzamosabban tartózkodott Szentpéterváron. Közel 30 éves volt, amikor visszakerült Miskolcra. Ha a cukrászmesterséget Miskolcon sajátította el (s ez csupán feltételezés), erre kínálkozott néhány lehetősége. Prevosti Oszkár mellett a későbbi Rábel-Rorárius üzletben, vagy a színház melletti Schweitzer cukrász műhelyében. De cukrászdája volt már ebben az időben Krenyiczky Tódornénak a Szemere utcán, s a Széchenyi u. sarkán Megay Róbertnek is.

46 Trillhaas miskolci üzletnyitásának ideje bizonytalan, utal adat arra, hogy 1900-ban alakult,

47 más feljegyzés szerint viszont 1900. szept. 6-án jelentette be a városnak, hogy „cukrászipart kívánok folytatni".

48 Trillhaas közel két évtizedes miskolci tevékenységéről nagyon kevés konkrét ismerettel rendelkezünk.

49 Egy képes levelezőlap, vagy inkább fotó, amely 1900-ban készült, Doró Ernő leányától került a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Gyűjteményébe.

50 A másik Doró Ernő kéziratos visszaemlékezése, amely szerint Trillhaas „egy ideig Szentpéterváron dolgozott, ott meglátott egy gyógyszertári berendezést, ami nagyon megtetszett neki, lerajzolta és itthon megcsináltatta."

51 1989-ben halt meg 86 éves korában Sir Emil cukrászmester, aki utolsóként maradt azok közül, akik Trillhaas mellett tanulták a mesterséget. Valószínű, ő mondhatta volna el, hogyan, miként végezték ki, miért halt meg 1919-ben. Az egyetlen megmaradt fotó a mestert nem a cukrászok fehér munkaruhájában mutatja a pult mögött, hanem sötét utcai, vagy ünneplő viseletben. Ez a megj elenés - a kor szokásai szerint - a vendégeknek szóló olyan megbecsülés volt, amely az elismert, tiszteletnek örvendő cukrászok mentalitása volt. 1919-től 1932-ig a cukrászda új tulajdonosa Trillhaas Gyula Ilona nevű nővére lett, úgy, mint özv. Polatschek Beláné.

52 Szakképzettségét 1921-ben szerezte meg, addig üzletvezetőt alkalmazott. A visszaemlékezések szerint ez Saducz Béla cukrász volt, akinek 1920-tól már saját cukrászdája működött a Soltész Nagy K. u. akkori 6. sz. alatt.

53 Később Véghelyi Vilma dolgozott éveken keresztül a cukrászdában, minden bizonnyal ő a „kávé" szakmát képviselte. Amikor Polatschekné 1932-ben megszüntette üzletét, Véghelyi Vilma végkielégítést kapott. Ebből vásárolta a Hunyadi u. 2. sz. alatti „kávézó és tejivó" üzletét, amely „Vilma néni kávézója" névvel volt ismeretes Miskolcon. (Említésre érdemes, hogy ezt az üzletet 1952-ben államosították, majd a Miskolci Vendéglátó tej ivójaként üzemelt a Hunyadi utcán.) 1932-ben került Miskolcra Doró Ernő, aki (a leszármazottak birtokában lévő dokumentumok alapján) az üzletet Polatscheknétől vásárolta meg. Doró Debrecenben született 1906-ban, ott tanulta a szakmát is, s 1923-ban szabadult fel. Miskolcra kerülése 45. Szűcs S., 1884. XI. 358. 46. Sugári., 1895.54. 47. Huba F., 1941. 57. 48. Veres L., 1987. 16. 49. Joó András a miskolci cukrászat kiváló ismerője magántulajdonban lévő kézirata tartalmaz néhány olyan adatot, amely eddig nyomtatásban nem jelent meg. 50. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Adattára, ltsz. 22.684. 51. Idézi a forrás helyének megjelölése nélkül Veres L., 1987. 18. 52. Iparsortár: A, 1907-1922. 256. sz. 53. Tóth K., 1920. 45-46. 348