A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

DOBROSSY István: A cukrászdák története, cukrászok és más „édes”-mesterségek Miskolcon

a magyar cukrászhoz elszegődött tanulónak. Kitanulta a mesterséget, megszerezte a szakképesítést, s felszabadult, mint cukrász. Fodor László cukrászmester szabadította fel, s ezt követően már együtt gyárthattak süteményt." (Lövey József, 1989.) Az elmondást igazolja, hogy 1930-ban kiadott címjegyzékben még sem a cukrászok, sem a fagylaltkészítők között nem szerepel.

43 Lakcíme és üzletének helye 1939-ben Szent Imre herceg tér 2., 1941-ben pedig Szent Imre tér 5.

44 A térnek ezt a részét a háború alatt sérülés érte (az sem kizárt, hogy szándékos gyújtogatás történt), de a visszaemlékezések egybehangzóak: a ház kiégett. (Nem is építették fel újra, romos, majd üres telek maradt. Részben helyén épült föl 1975-1977 között Dósa Károly építész tervei és Dufala József belső építész elképzelései szerint a megyei pártszékház. Napjainkban ebben az épülettömbben működik az Internationale Trade Center, a Nemzetközi Kereskedelmi Központ.) Piva 1945-ben már a Széchenyi u. mai 48. számmal jelölt pékáruüzlet helyén nyitotta meg cukrászdáját. Itt rövid ideig működhetett, mert a ház tulajdonosa előkerült a háborúból. 1946-ban így vette meg a szemközti ház földszinti egyik üzlethelyiségét. Ez volt korábban Sikorszky automata büféje, amit akkor „Kakukk-büfé"-nek neveztek. Sikorszky üzlete csak a mai fagylaltozó, pultos rész volt, ahol egy tanuló, majd később két segéd dolgozott. Sikorszky üzleti bukása után egy Petro nevű vendéglős vette meg ezt a földszinti részt. Családi gondok miatt adott túl rajta, s így vette meg 1946-ban Piva. 1955-ig jegyezték neve alatt a cukrászdát. 1955 júniusában adócsalás vádja miatt foglalták le az egész üzletet, meg az emeleten a lakását, teljes berendezésével együtt. Mindent összehordtak egy szobába, s ezt követően lepecsételték a házat. Ügyét Pesten tárgyalták, s a tárgyalás után haza sem engedték. Tószegi András szerint 1956-ban kiengedték a börtönből, de visszament, s kiszabott börtönbüntetését „leülte", letöltötte. 1959-ben kiutazási (vagy kitelepedési) engedélyt kért, s ezt meg is kapta. így hagyta el az országot. Piváék Milánóban telepedtek le. Felesége ott is halt meg, s az volt a kívánsága, hogy Miskolcon, a Mindszenti temetőben a fia mellé temessék. 1976-ban így tért vissza. Piva 1988-ban halt meg, s a leánya Milánóban temettette el. Csupán azért nem került haza a családi sírboltba, mert akkor a Mindszenti temetőben csak urnás temetést engedélyeztek, s a cukrász külön kikötése volt, hogy nem hamvaszthatják el. (11. kép.) A „Piva-cukrászda" további sorsáról, történetéről a következőket tudjuk. 1955ben bezárták, majd ezt követően, de még ebben az évben átadták a Miskolci Vendéglátóipari Vállalatnak. Az átalakítások már a vállalathoz kötődnek, amikor is a szomszédos üzlethelyiséggel (amely állami művégtagüzlet volt) főfalátvágással összekapcsolták. Itt található jelenleg a cukrászati rész. Az átalakított üzletet 1957-ben nyitották meg, s ez lett akkor a Miskolci Vendéglátó Vállalat 76. számú cukrászüzeme. „Napsugár" néven 1990-ben még a Miskolci Vendéglátóhoz tartozott, de ezt követően Bigattonérdekeltségű lett. Jelenlegi vezetője (Lapos György) Piva Carló egykori tanítványa. (12. kép.) TRILLHAAS-DORÓ-RÁCZ CUKRÁSZDA (Trillhaas, Polacsekné, Doró, Rácz, Dominó eszpresszó, majd Rácz kávéház elnevezésekkel ismert a 19-20. században) Miskolc egyik jeles, 19. századi naplóírója, Szűcs Sámuel kéziratának 11. kötetében jegyezte fel, hogy „1884. júl. 17-én Trillhaas Henrik iparos, kereskedelmi és ipar43. Földes L., 1930. 77-78. 44. HubaF., 1941.56. 347