A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

DOBROSSY István: A cukrászdák története, cukrászok és más „édes”-mesterségek Miskolcon

A kérvény, a jóváhagyó, majd az ezt megerősítő koronauradalmi záradék után Zuan Rudolf „munkahelyét" Jóst korábbi üzletében jelölték ki. Erről meggyőz az a feljegyzés, mely szerint „...néhai Jóst János úrnak minden mesterségéhez tartozó készülékeit annak özvegyétől" megvásárolta.

18 Zuan néhány évet együtt dolgozott Silvestri Jakabbal (1807-1869), majd Eperjesre költözött, ott folytatta szakmáját, s ott is halt meg. Silvestri munkájáról, üzletviteléről az 1833-1869 között vezetett, s Henszellmann által még ismert napló szolgáltat adatokat. A kínálat piskóta, vajastészta, linzer, grillage, karamell, makron-massza, catalani kenyér, paganini volt, italként ánizsos köményes likőrt, rostopsint rummal, hideg és meleg puncsokat szolgált fel, de vendégei fogyaszthattak fagylaltot is. 1842-ben Silvestrinek üzleti vetélytársa akadt. Lehet, hogy korábban is létezett, de csak azért ismerjük 1842-ből, mert ekkortól jelent meg hetente egy alkalommal az első városi lap „Miskolczi Értesítő" címen. A vetélytárs Schweitzer Adolf cukrász volt a Színház melletti épületben (az egykori Széchenyi u. 23. sz. alatt, amelyet 1963/64ben bontottak le). Innen a mester „tisztelettel jelenti, a t. ez. közönségnek, minek utánna a múlt Pesti vásár alkalmával a Czukrászi mesterséghez szükségeseket jutalmasabb áron, mint másszor vásárolván s az általa elő állítatni szokott süteményeket és italokat ő is jutalmasabb áron, mint akkoráig fog szolgálni 's a' következő árra leszállítja u. m. mandola torta melly edig 2 fr. 30 kr. vcz. volt, jövendőre 1 fr. 40 kr. és éhez hasonlóan minden egyéb torta némueket; nem különben Liquőrök melly ekkoráig 50 kr. volt, 36 kra leszállított ugy szinte az apróbb süteményeket is krajczárral olcsóbban ajánlja."

19 1846-ban meghalt Giovanni Mária, Silvestri 1818-ban született első felesége. A mester még ez év őszén házasságot kötött az 1825-ben született Prevosti Sárával. Az üzlet feletti lakásában - amely már ekkor saját tulajdonát képezte - együtt élt nejével, 1869-ben bekövetkezett haláláig.

20 Halála után özvegye, s első feleségének öccse, Giovannini Rudolf (1824-1871) osztoztak az üzletben. Utóbbi halála után özv. Giovannininé lesz az üzlet vezetője, ő vette maga mellé Prevosti Oszkárt, aki 1876-tól bejegyzett vezetője lett a cukrászdának. Prevosti 1851-ben szintén Svájcban született.

21 Silvestri Jakabné, Prevosti Sára bátyjának, Antalnak örökbefogadott fia volt.

22 A miskolci levéltárban fellelhető egyéni cégek iratai között (lajstromában) 1876. júl. 11-én jegyezték be, feltüntetve azt, hogy mindaddig vezette műhelyét, amíg nagynénje élt. Amikor 1895-ben meghalt Silvestri özvegye, Prevosti Sára, beszüntette üzletét Prevosti Oszkár is.

23 Ebben az évben nyitotta meg üzletét Rábel Albert, de a ház csak 1905-ben került tulajdonába. Ezzel zárult a svájci cukrászok korszaka Miskolcon, s elkezdődött egy új, amelyet 1895-1938 között a lőcsei cukrászmester, Rábel Albert neve fémjelez. A ma még élő (1990) cukrászok közül többen emlékeznek Rábel Albertre. Lövey József nemcsak nála tanulta a mesterséget, hanem tárgyi emlékekkel is rendelkezik. 18. Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Dokumentációja (a továbbiakban: HOM.HTD.) ltsz. 76.29.1. 19. SzendreiJ., 1911. (IV.) 645. 20. Síremlékük két évtizeddel ezelőtt az avasi temetőben még fellelhető volt. 21. Miskolcz városi 1880. évi népszámlálás. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, IV-B. 1602/g. 7. k. 22. A Miskolci Királyi Törvényszék iratai. Cégbírósági iratok. VII-1/d. Ce. 179. Rózsa T. 1975. 263. a tanulmány 125 jegyzetpontjában G. Maurizió 1972. febr. 23-i levélbeli közlésére hivatkozik. 23. VH-i/d. Ce. 179. 332 .