A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

KILIÁN István: Szűcs Sámuelnek, Miskolc helytörténészének élete és naplója

Palóczy emlékére egy - erre az alkalomra írt - „allegóriát" akart bemutatni, a darabot azonban a cenzúra betiltotta. (VII. 177.) Szűcs Sámuel bizalmát ezután már semmi nem tudja felkelteni. 1886-ban írja az alábbiakat: „Hazánk sorsa nem javult, ez évben sem, a deficit nevekedett, - Tisza Kálmán miniszterelnök uralma erősbödött. - Elmondhatjuk a költővel „múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény". S a politika, talán éppen ezért, lassan-lassan kikerül Szűcs Sámuel érdeklődési köréből, s figyelmét egyre inkább a kultúrhistória, a város története köti le. Tudomásul kellett vennie, hogy a politika csalódást jelentett számára, a közéletiség politikai tendenciájú reményeit, álmait megcsúfolta. Valamiféle kettős folyamat zajlik le a hatvanas, hetvenes években Szűcs Sámuelben. Egyrészt elzárkózik a politikai élettől, másrészt pedig bekapcsolódik az egész társadalom számára hasznos közéleti munkába. Munkájának területe, a nevelés, az oktatás a nőoktatás irányába fordítja érdeklődését. 3. írók, tudósok, híres emberek a naplóban Szűcs Sámuel élete folyamán igen sok íróval, költővel állt személyes ismeretségben, a legnagyobbakat ugyan legfeljebb csak láthatta, de ez is örömet jelentett számára. Alig huszonhárom esztendős, amikor Bajzát, Döbrenteit Pesten látta. (1.109.) Pozsonyi időzése alkalmával, az utcán is, s a színházban is megpillanthatta Vörösmartyt. (I. 111., 112.) Látja Ráday Gedeont (II. 38.), Fáy Andrást (II. 40.), Toldy Ferencet, Czuczor Gergelyt, Jósika Miklóst, Péczeli Józsefet az akadémia ülésén (II. 50.). Részt vesz 1843. május 9-én Vörösmarty Mihály esküvőjén. (III. 169.) Néhány kortárs költővel pedig személyes kapcsolatba, sőt barátságba kerül. Nagyon jól ismeri Erdélyi Jánost. 1841. november 28-án Pesten a Deák Ferenc tiszteletére rendezett fáklyás felvonulás során látja először Erdélyit, aki beszéddel köszöntötte akkor a nagy magyar politikust. 1843ban már személyes ismeretséget is kötött vele. (III. 132.) Néhány hét múlva már együtt utaznak Pozsonyba, majd innen egy hónap elteltével Bécsbe kirándultak. Barátságuk elmélyülésének jele, hogy a pozsonyi, bécsi hetek után meglátogatja pesti lakásán (III. 169., 177., IV. 21., 26., 41.). Legközelebb csak 1847-ben találkoznak. Szűcs Sámuel ekkor Pesten az ellenzéki körben találkozik Erdélyi Jánossal. Néhány új adatot kapunk Szűcs naplójából Tompa Mihályról is. Tompát 1848. március 5-én az avasi templomban megválasztották papnak. Nem tudni, hogy a költő miért nem vállalta el ezt a bizonyára anyagilag is megfelelő állást. 1851-ben Heilprin Mihály, a miskolci nyomdász adta ki Tompa verseit. Szűcs Sámuel 1859-ben Miskolcon egy szuperintendentiális gyűlésen találkozott vele. Naplójába a jeles költőről még anynyit jegyez fel, hogy temetésén a gyászbeszédet Lévay József mondta, s a keleméri papnak életében jótevője az egykori ónodi református lelkész, Fekete Károly volt. Tompa életének ezek a mozzanatai ismeretlenek vagy alig ismertek.

57 Csak néhány adatot találhatunk Jókai Mór miskolci napjairól. 1859-ben a színházat Jókai gondolataival nyitják meg. 1883 decemberében a Jókai házaspár látogatta meg Miskolcot. A város nagyszerű fogadást rendezett számukra. Látogatásukra az adott okot, hogy az író felesége, Laborfalvi Róza a miskolci színházban ünnepelte félszázados színészi jubileumát. A lapok oldalakat szenteltek a több napon át tartó ünnepségsorozatnak, s maga Szűcs Sámuel is ezekre a lapokra hivatkozva, s saját élményeivel színezve írja meg Jókai és felesége miskolci napjait. Az író remek beszédben köszönte meg Borsod megye közönségének, hogy 1849-ben otthont adott neki Tardonán. Feltáratlanok, vagy éppenhogy ismertek Jókai tardonai napjai, Csorba Zoltán sem tud 57. Tompa miskolci és borsodi éveiről vö. Csorba: i. m. 1942. 122-123.; Csorba: \. m. 1966. 17-31. 313