A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

KILIÁN István: Szűcs Sámuelnek, Miskolc helytörténészének élete és naplója

Szűcs naplója hű krónikája a szabadságharc eseményeinek is. Hírei itt is elsőrendűek, hiszen maga és testvérei is tevékenyen, fegyverrel a kezükben vették ki részüket a nemzet élethalálharcából. Ez a radikális fiatalember azonnal tagja lett a nemzetőrségnek, s vele együtt fogott fegyvert Bertalan, Lajos és Miklós is. A pesti forradalom híre természetesen kis késéssel jutott el Miskolcra, Pesten már két napja az ifjúság tartotta kezében a hatalmat, amikor a miskolciak értesültek a bécsi és a pesti forradalomról. Az események ezután már Borsodban is „forradalmi" gyorsasággal zajlottak. 1848. március 20-án kérelmet nyújt be a fiatalság a nemzetőrség alakítására. 22-én létrejön, 26-án pedig már fegyvereket is kapott a fiatalság. A nemzetőrség első feladata az első időben a rend fenntartása. Később tevékenyen is részt vesz a harcban. Szeptember 29-én volt a miskolciak első tűzkeresztsége a pákozdi csatában. Ezen naplóírónk nem vett részt. Értesül azonban arról, hogy a borsodiak kiválóan megálltak helyüket. Miskolc, ahogy azt Szűcs Lajos, Szendrey János, majd sokkal később Sárközi Andor megírták, többször gazdát cserélt. Ismert tény, hogy az 1848-ban Szemere Bertalan lett Észak-Magyarország teljhatalmú kormánybiztosa, közismert, hogy amilyen helytállással szerepeltek a borsodiak a pákozdi csatában, ugyanolyan hősiességgel harcoltak az egyébként szégyenletes vereséggel végződött kassai csatában. Szűcs Sámuel ezután gyenge egészségi állapota miatt már nem vett részt a fegyveres küzdelmekben, Miklós öccse is csak elindult, igen súlyos meghűlése miatt azonban már félútról vissza kellett fordulnia, a két másik Szűcs fiú a legvégsőkig harcolt. A szabadságharc történetéről Szűcs Sámuel még tud újat mondani, annak ellenére, hogy Borsod történetének ezt a szakaszát azóta - mint említettem - egyéb forrásokból igen részletesen feldolgozta Szendrei János és Sárközi Andor. Igen tanulságos Szűcs kéziratának az a szakasza, amely a világosi katasztrófa után született. Az egyre inkább korosodó férfin valamiféle hallgatag szomorúság lett úrrá. Látta, hogy a politikai élet vezető posztjaira a talpnyalók, a protektorok pártfogoltjai kerülnek. A reformkori ifjúság nagyszerű eszményeit oly gyorsan elfelejtették. Igyekezett számon tartani a szabadságharc nagy vezetőinek sorsát. Még azt is feljegyzi 1850ben, hogy elterjedt Miskolcon a hír: Kossuth, Bem és Klapka sereget szerveznek, s hamarosan Magyarországra jönnek. Tud arról, hogy Szemere Bertalan anyjánál és titkáránál házkutatást tartottak, s a fellelt iratokat a hatóság emberei lefoglalták. Görgeyt egy alkalommal még láthatta is: 1867 decemberében Pesten Görgey ügyvéd fivérénél pillantja meg a szomszéd szobában. 1884-ben, amikor rehabilitációja napirendre került, a Borsod megyei Honvédegylet nyilvánosan tiltakozott a terv ellen. Általában azonban később is aggodalmasan figyeli, hogy mi lett a szabadságharc vezetőinek, vagy azok emlékeinek sorsa. Ápolja-e a következő vagy a harmadik generáció a reformkori ifjúság eszméit, osztozik-e a nyolcvanas évek ifjúsága nagyapái politikai nézeteiben? Miskolcon - a napló tanúsága szerint - 1882-ben ünnepli meg először a református gimnázium fiatalsága március tizenötödikét. S attól kezdve minden esztendőben Szemere sírja megkoszorúzásával vagy Palóczy emlékének ápolásával adózott a miskolci fiatalság a magyar forradalom emlékének. (XI. 91., XI. 188., XI. 324.) 1861-ben még lehet jelét tapasztalni az egykori radikális Borsod megyei politikának. A megye „bizottmányi" ülése szuverenitást, független, felelős magyar minisztériumot követel. Határozatukról feliratot fogalmaztak, s e szerint, amíg politikai követeléseiknek helyet nem adnak, addig a megye nem járul hozzá Ferenc József megkoronázásához. A király egyébként két alkalommal, 1857-ben és 1881-ben járt Miskolcon. A megyei urak lelkes fogadtatást rendeztek az uralkodónak, aki azonban mindkét alkalommal kitért az elől, hogy a színház díszelőadását is megtekintse. 1861-ben az országgyűlésen halt meg a magyar diéta nesztora, Borsod megye radikális képviselője, Palóczy László. Alakja már szinte a függetlenség jelképévé vált erre az időszakra. Egy esztendővel ezután, halála évfordulóján, a miskolci színház 312