A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

CSAPLÁROS István: A magyar szabadságharc bukása és a januári lengyel felkelés kitörése között

kához, az április 8-i tüntetés alkalmával először ugyancsak puskatussal verette a népet, majd amikor ez nem használt, tüzet vezényelt.

117 Az eredmény az 1861. év rekordja halottakban, sebesültekben is. Jókai hosszabb versezetében Magyarországon (1849ben) még tisztességes vezetőnek mutatja be Chrulewet. Magyar szálláshelyén legényei egy szegény daru szárnyait annyira megrövidítették, hogy már repülni sem tudott. A házigazda panaszára Chrulew 25-öt veret az orosz hősök talpára. Chrulew azóta azonban sokat változott: „Azóta sok év lefolyt már, / Se a gazda, se a madár. / Maga Chrulew is más ember, / Tapasztalja szegény lengyel, / Mint bánik „a fehér sassal".

118 Az 1861. évi varsói események széles visszhangot keltettek egész Európában. Közülük magyar szempontból is jelentős Charles Forbes Montalembert (1810-1870) gróf, francia politikus, egyháztörténész és író, a demokratikus, liberális katolicizmus hirdetőjének, 1851-től a „negyven halhatatlan", azaz a Francia Akadémia tagjának felszólalása. Montalembertet rokoni szálak fűzték egy magyar arisztokrata családhoz, járt Magyarországon is többször, 1836-ban nagyszabású könyvet is írt Magyarországi Szent Erzsébetről, amiért a Magyar Akadémia tiszteleti tagjává választotta... Az említett varsói események hatására is könyvet írt Une nation en Deuil La Pologne en 1861 (1861) címmel. Ezt a könyvet Eötvös József, a Magyar Tudományos Akadémia társelnöke azon melegében olvasta is, és 1861. október 14-i keltű levelében köszöni meg Montalembert francia akadémikusnak a következő szavakkal: „Minthogy ön ismeri politikai nézeteimet, elgondolhatja, mekkora elégedettséggel követtem az ön szavait egy elnyomott nép (kiem. Cs. I.) ügyéért, annál is inkább, mert Önmaga is tudatában van annak az analógiának, amely Lengyelország ügye és az én hazám között (kiem. Cs. I.) fennáll, és ezt világosan ki is mondja".

119 Minthogy a lengyel-magyar analógiának már szerepe is volt 1849 utáni magyar köztudatban, nem lesz érdektelen a francia „halhatatlan" lengyel ügyet pártoló művéből idéznem a lengyel-magyar párhuzamokat. Innen Varsóból nem tudom megítélni, foglalkozott-e ezzel már valaki előttem, de ha véletlenül igen, akkor sem árt ennek a munkának kereteiben felújítani Montalembertnek bennünket is érintő szavait. Bevezetésként még megjegyeznem, hogy az Une nation en deuil még 1861-ben megjelent lengyel fordításban is: Naród w zalobie címmel, magyarul csak a januári felkelés idején, először az „Idők Tanúja" 1863. március 5-31-i számaiban, majd később könyv alakban, Szabó Mihály tanítóképezdei tanár fordításában, Csaplár Benedek piarista támogatásával: Egy gyászoló nemzet. Lengyelhon 1861-ben címmel. (Szeged 1863.) Idézeteimet a szegedi kiadásból veszem. Montalembert könyve bevezetésében idézi a Boze cos Polske-X prózai fordításban mintegy megadva munkájának alaphangulatát. Az első versszakot azért idézem, mert a Boze cos Polske egyházi-hazafias ének majdnem egyidejűen szerepel majd a magyar színpadon is, de mennyivel gyengébb fordításban: „Úr Isten, ki annyi századon által, fénnyel, hatalommal és dicsőséggel környezted Lengyelhont, / ki akkor atyai pajzsoddal födéd azt, / ki oly soká elhárítád az ostromokat, mellyek alatt végre leroskadt. / Uram oltáraid előtt leborulva, esdve kérünk: / „add vissza hazánkat, add vissza szabadságunkat!"

120 A következőkben legyen szabad végre rátérnem a párhuzamokra. A szerző helyesen érzi a gróf Andrzej Zamoyski (1800-1874) reformátor pályafutásának Széchenyi 117. Komar: i.m. 118-121. 118. Chrulow és a daru. Üstökös 1861. XII. 28. 131. 119. Oroszország jelen bel viszonyai. Mazade-nak a Revue des deux Mondesban közölt cikke nyomán. Budapesti Szemle 1862. XIX. köt. 420-436. 120. Eötvös József: Levelek Bp. 1976. 336. 287