A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

BENCSIK János: Tokaj adófizetői. A háztartások, családi üzemek és a város kölcsönhatása (1816–1821)

tevékenységükhöz a szőlő, a szőlőművelés, a borértékesítés. Ezt segítette, e törekvésüket támogatta a feudális kötöttségekkel alig terhelt szőlőbirtok, szabadabb jogi helyzete nem húzta vissza a tulajdonost, nem kötötte a feudumhoz, hanem szabadon érvényesíthette városlakó voltából eredő jogait e téren is. Szabadon forgalmazták a szőlőbirtokot. Az egyetlen kötöttség a dézsmakötelezettség volt, melynek lerovása után szabadon rendelkezett a tulajdonos a terméssel, mind pedig az ingatlannal.

34 A termés, a bor értékesítéséhez rendelkezésükre állott a kurtakorcsmáitatás joga, lehetősége. A tokajiakat nemcsak helyben, hanem „vidéken" is megtalálhatjuk korcsmáitatás közepett.

35 A tekintélyes bortermelő helybeliek ott voltak a város korcsmájának termékszállítói között is.

36 Miként írtuk is, ekkorra a görögök visszaszorultak a város gazdasági életéből, a vezetésben pedig korábban sem találhattunk - éppen származásuk , állampolgárságuk stb. okán - egyetlen görögöt sem, még a görög nemeseket sem. Talán e viszonylagos „jogfosztottság" eredményezhette visszaszorulásukat, netán kitelepedésüket Tokajból is. Helyükre - erről is szólottunk - a zsidóság szivárgott be. Szemléletes példa lehet a Keffala család esete, ők görög kereskedők voltak Tokajban (is), s korábban számos alkalommal nyújtottak kölcsönt a városnak is. Utánuk Schmol zsidókereskedő és más családok tűnnek fel hasonló szerepkörben.

37 A kézművesek egy jelentős csoportja a Szepességből vagy a Habsburg-birodalom belsejéből verbuválódott, többnyire német ajkúak. Evangélikusok lévén, tevékenységükhöz kapcsolódott a tokaji evangélikus egyház megszervezése az 1780-as években, majd az egyház eltartása, később hanyatlása is.

38 A kézművesek és kereskedők, kétségtelen legpolgárosodottab rétege lévén a városnak, területi elhelyezkedésük is jellemzően alakult helyben. Az elsőként összeírt, felső, középső és alsó tizedekben, vagyis a történelmi belvárosban éltek, itt állottak lakóházaik, s itt tartottak ipari műhelyeket, illetve bolthelyiségeket.

39 Ezáltal a belvároshoz kötődött az összeírt háztartásoknak, ipari és kereskedői üzemeknek több mint 70%-a. Nyilvánvalóvá lehet tehát, hogy e városrész már a XIX. század elején a legpolgárosodottabb.

40 A csatlakozó térségek, elsősorban is a Bodrog tized, még inkább a vár területe a város peremének tűnik, míg a kistokaji részek a külváros, részben pedig a parasztfalvak képét mutatták. Kistokajban máig megtalálhatók a parasztkörnyezetre jellemző csűrös telekszerkezet maradványai. A fentiek azt is sugallhatják, mintha a külvárosi településrészként említett Kistokaj parasztok által lakott jobbágyfalu lett volna. Miután azonban közigazgatásilag soha nem különült el a történelmi belvárostól, a Nagytokajként is emlegetett városrésztől, ilyen helyzet nem állhatott elő. Sőt éppen a XIX. század elején az országos vásárok 34. Bencsik János: Egy 5 évig tartó pereskedés avagy ellentétek a kisnemesség és a város tanácsa között. Észak-Magyarország, 1989. júl. 1. 35. Csak ezzel mármint a szőlőbirtok meghatározó (!) szerepével függött össze az, hogy forrásainkban a birtokcserék körül igen erős kötöttségek tapasztalhatók, s rendre hansúlyozzák, hogy minden esetben figyelembe kell venni a vérségi jogot, szomszédság jogát stb. Az effajta peres anyaggal van tele a hegyaljai városkörnyék. Itt mondok köszönetet munkatársamnak, dr. Baánné Kaupert Margitnak e levéltári források jegyzeteinek átmásolása, rendezése közben nyújtott munkájáért. 36. ZmL. Uo. 1820. No. 30. 37. Bencsik János: A tokaji borbíró gazdasági szerepköre. Szülőföldünk 13. Miskolc, 1988.22-25. 38. Spech i. m., is szól Schmoll Dávidról, aki ez első zsinagógát építette a zsidó közösség számára. 39. Vö. Az evangélikus egyház anyakönyvi bejegyzéseit, Evangélikus egyházi Levéltár, Nyíregyháza. Tokaji anyakövek. 40. Bencsik János-Veres László: Tokaji Múzeum. (TKM. füzetsorozat 363.) Bp. 1989. 230