A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

BENCSIK János: Tokaj adófizetői. A háztartások, családi üzemek és a város kölcsönhatása (1816–1821)

helyét is Kistokajtól délnyugatra jelölték ki. Ez és más törekvések nem engedték leszakadni Kistokajt a „privilegizált" Tisza-Tokaj közigazgatási egységéről. Bár kétségtelenül lehetett valami parasztos Kistokaj egészében. Ez mégsem meghatározó e városrész esetében. Állításunkat az állattartással foglakozó táblázatunk is megtámogathatja. Lássuk végül az állattartásra vonatkozó eredményeinket! Az adózók gazdaságában nem szerepel kellő arányban a kor fontos igás állata, a ló (amely csaknem indokolatlan, hiszen az országúti szekerezéshez, vásározáshoz nélkülözhetetlen volt). Az ökör - mint a másik tehervonó állat, továbbá a szántóföldi gazdálkodás igásállata - megfelelő súllyal szerepel a városi gazdaságokban. A hagyományos, korabeli táplálkozás egyik alapanyaga a szarvasmarha teje lévén, ez feltételezte a fejőstehenek magas számát. Ha megnézzük táblázatunkat, adatainkból kitűnik, hogy nagyjából egyenletesen oszlanak meg a tehenek a tizedlakók háztartásai között. Talán Kistokaj I. tizedének gazdái kaptak nagyobb súlyt, vezető szerepet a tehéntartás területén. Ha ugyan az adózás terhétől mentes háztartások erre rá nem cáfolnának. Szerencsésnek mondható, hogy rendelkezésünkre áll a fejős tehenek számáról egy 1815-ös városi összesítő is. A város magisztrátusa tenyészbikákat vásárolt, melyhez a szükséges pénzt a „bika alá való" tehenek tulajdonosaira vetették ki. Egy tehén után fél rajnai forintot (azaz 30 krj) szedett be a hivatal. A tehenek száma ekkor 559 db-ra rúgott. Ha arra gondolunk, hogy az 1816-os táblázatunkban mindössze 266 db-ot írtak össze, más években pedig 200 körül mozgott a számuk, máris következtethetünk, hogy az adófizetők tulajdonában lévő és összeírt tehenek darabszáma a tényleges állomány 50%-át sem minden esetben érte el. Az 1815-ös marhaszám összeírásban ott szerepelnek a nemesek, a városi uraságok, így pl. Nemes Szerviczky György földbirtokos és postabérlő, kinek 6 fejőstehene szerepelt e jegyzékben. Táblázatunk tehát semmiképpen nem tükrözheti az állattartás tényleges helyzetét Tokajban. Arra azonban mégis kiválóan alkalmas, hogy a parasztüzemekben betöltött gazdasági szerepét segítségével kikövetkeztethessük. Ezek szerint minden harmadik háztartás rendelkezett fejős- vagy meddő (!) tehénnel. Igavonó ökörpár azonban csak minden huszadik üzemben dolgozhatott. Ha hozzávesszük a lófogatok számát is, a helyzet lényegesen nem változhat így sem. Az adózók állatállománya Megnevezés 1816 1818 1819 1820 1821 Összesen Ökör 6 5 5 5 5 26 est W Fejőstehén 42 2? 31 31 31 162 J N Meddő tehén 6 16 17 19 19 77 <H Növendék 12 3 2 2 2 21 Ló 10 1 4 4 4 23 Ökör 4 3 2 2 _ 11 Fejőstehén 26 23 28 28 28 133 Meddő tehén 26 10 10 10 11 67 Növendék 19 2 1 1 1 24 Ló 18 6 4 4 4 36 < Ökör 8 4 4 4 6 26 Fejőstehén 34 13 16 14 16 93 ZN Meddő tehén 4 6 8 15 33 <P Növendék 10 10 Q Ló 6 1 2 2 4 15 231