A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

BENCSIK János: Tokaj adófizetői. A háztartások, családi üzemek és a város kölcsönhatása (1816–1821)

hely (Tokaj) kiváló adottságai ellenére - talán nem vonzotta a jelentősebb tőkével rendelkező iparosokat, kereskedőket. A görög kereskedők elvesztették korábbi pozíciójukat, a zsidók pedig - feltehetően - még nem nyertek elegendő teret működésükhöz. Arra is gondolhatunk, hogy ha rendelkeztek is megfelelő tőkével, a működéséhez nem nyílott megfelelő tér. E tény, mármint az első osztályú üzemek hiánya, mindenképpen az előállított, a megtermelt ipari áru tőkeértékét, illetve a kereskedelemben jelenlévő forgótőke nagyságát minősítheti. Bácskai-Nagy szerzőpáros (immár alapvető) művükben a hazai városok sorrendjében (éppen korszakunkban) Tokajt a 109. helyre sorolták be, amikor a hazai városaink közül 132-t minősítettek betöltött szerepkörük (funkciójuk) alapján.

30 Azt biztosra vehetjük, hogy a város vezetésében kellő arányban és megfelelő súllyal vettek részt a céhes mesteremberek, illetve a kereskedők.

31 Egy-egy a vezetésre alkalmas, a vezetésben jártasságot szerzett egyént évtizedeken át ott találhatjuk a magisztrátusban, a különböző hivatalokban.

32 Még az sem változtat e helyzeten, hogy az erősödő és erősen szerveződő kisnemesség éppen az 1820-as években indított harcot, majd pert a város, általuk parasztnak becsmérelt tanácsa ellen, s mindezt azért, hogy nagyobb súlyt biztosítsanak a nemességnek a vezetésben, nyilvánvaló szándékkal, éspedig azzal, hogy kisnemességérdekeit jobban érvényesíthessék.

33 A kézműves és kereskedő réteg tagjai is rendelkeztek szőlőbirtokkal. Sőt úgy ítélhetjük meg, hogy Tokajban is hozzátartozott gazdálkodásukhoz, gazdasági-termelői 30. Bácskai Vera-Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és Városok Magyarországon 1828ban. Bp. 1984. 31. Tokaj város céhes életének kutatása még várat magára. Amit a város irattárában lévő anyagból tudni lehet, az a következő: Mária Terézia korából származik (1779.) az első közös, Üveges, Asztalos és Lakatos céhlevél, másolatban. (ZmL. város irata, 1779.) Néhány évvel később keletkezett az a feljegyzés, melyben „A Nemes Szabó Czéh"-re vonatkozó névanyag található. Eszerint Kerékjártó Szabó István céhmester, Reich Szabó János kis czéhmester vezetésével 8 szabó, továbbá 2 német szabómester alkotta a céhet. (ZmL. uo. 1785. illetve tanul. jkv. 1801. No. 140.) A szijgy ártócéh Katona Mihály atyamester és Krauz János kis céhmester irányította közösség perbe keveredett Helebrandt Józseffel és Kemény Dániel puskaművessel. (ZmL. Uo. 1800. No. 55.) Másutt a Tokaji szíjgyártó céh comisszárius Vida István helyébe Zsibrik Alajos urat resolválta a prefectus... (Uo. 1801. No. 116.) A tokaji Nemes csizmadia Czéh több alkalommal keveredett perbe, így 1800-ban (Uo. 1800. No. 77.) illetve 1813-ban. (Uo. 1813. No. 33.) Forrásaink szerint a bodnármesterek később szervezkedtek. Miután fogalmaznak a tokaji bodnármesterek „a sok panasz onnan származik... hogy semmi rendszabás nincsem... magunk is szégyeljük, hogy ezen Nemes Városnak Neve Tokaj messze tartományokba híres és nevezetes a Bornak termesztésére nézve,... mégis ezen legfőbb kincs, melynél városunk Lakosainak több nincs, sokszor Rossz Edénybe szüretvén... közöttünk a rend illendő képpen meg tartassák, mi is egy társaságot vagy is czéhet fel állítani ügyekezzünk". Uo. tan. üljkv. 1804. No. 16. Máskor perbe keveredett egyik külső mesterrel. (Uo. 1829. No. 229.) Működött itt zsemlyesütő, pékmester (Linczmajer Mihály, 1770-tól), Suller Péter órás (ki a kassai céhbe tartozott), 1826. A helybeli kéményseprő a budai czéh tagja volt. (1800.) Kékfestő (1803.), rézműves, ötvös (XIX. szd elej), borbély (1772.), több tímár (1820.), kerékgyártó, kőfaragó Jesper Lőrincz (1770.) Erdőbényéről érkezett. Májer György képfestőxő\ is tudunk (1826.). 32. A város vezetőtestületében mások mellett szerepet kapott Üveges Ádám (alias Nóvák) üveges mester, (1770.) Linczmajer Mihály pékmester (1770-től folyamatosan 50 éven át (!), Kreizcll András Rézműves mester (1778), Repka Mátyás ácsmester (1806), Holup Mátyás szíjgyártó mester (1808), Kundt Pál kereskedő (1801). Ezek csupán példák a témakörhöz, a levéltári anyagból évente féltucatnyi személyt lehetne kiírnunk. 33. Tokajra: Bencsik János: Tokaj város magisztrátusa és más hivatalviselői (1770-1825). Tokaj és Hegyalja I. Miskolc, 1989. 123-132. 229