A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

BENCSIK János: Tokaj adófizetői. A háztartások, családi üzemek és a város kölcsönhatása (1816–1821)

jobbágyi kötöttségeket, hanem a szemszögéből kötetlenebb zsellérséggel alkudott meg. A társadalmi feltételek szigorodásával azonban éppen erre fizettek rá a tokajiak is, amikor kiváltságaik egy részétől megfosztották őket. A szőlőtermelés időszakunkban egyre mélyülő válságba került, mindenekelőtt a XVIII. század végétől egyre növekvő értékesítési gondok miatt. Ennek ellenére a bortermelés és borkereskedelem még ekkor is vonzóbb, szabadabb, kötöttségektől mentesebb, polgáriasodó életet tett sokak számára lehetővé.

19 Persze a borértékesítés nehézségei csak lassan éreztették hatásukat. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a háborús konjunktúra milyen hatással volt például a hegyaljai bortermelésre. Tény az, hogy a termőterület nem csökkent az 1816-20-as, tanulmányozott évekre sem.

20 Figyelemre méltó jelenség volt az is, hogy éppen e korszakban vette kezébe a szaporodó zsidóság a hegyaljai borkereskedelmet.

21 É bevezetést követően a kiválasztott összeírásokban rejlő lehetőségekre figyelve mutatjuk be Tokaj adófizetőinek társadalmát. a) A háztartások szerkezete Ezúttal csupán azokat a háztartásokat vizsgálhatjuk, amelyeket összeírtak a városban. Kimaradtak, amiként arról már szólottam, a konskripció jellege következtében a nemes személyek, továbbá a honoráciorok, akiket társadalmi állapotuk, jogállásuk miatt nem lajstromoztak. Itt kell emlékeztetnünk arra is, hogy több személyt összeírtak ugyan a nem nemesek közül, de ezekre nem vetették ki az adózás terhét. így végül is vagyoni állapotukkal nem szerepelnek összeírásainkban, mert hivatali rangjuk, közigazgatásban betöltött tisztségük (stb.) miatt őket sem tekinthették az adózás alanyaiként. Az elemzés második szempontja az lehet, hogy figyelembe veendő munkánk során az is, hogy ezekben a lélekszámot, népességszámot is valamiként rögzítő lajtsromokban csupán azokat a személyeket jegyezték be a családfő háztartásába, akik vagy hozzátartoztak a családhoz, s már 16 éven felüliek voltak, továbbá azokat, akik valamilyen rokonsági fokozattal csatlakoztak a családhoz (pl. testvér), s akik munkaképes egyedek lévén, a jövedelemszerzés alanyai lehettek az adott társadalmi egységben (család). Ezért ezek a szervezeti egységek nem is háztartásként, hanem sokkal inkább termelői egységként, azaz üzemszervezet alapegységeiként kezelendők. E szemléletre más jel is utal. A termelés érdekében ugyanis ezekhez a vérségi alapon szerveződött egységekhez, mondhatjuk, kívülről famulusok (szolgák) és ancillák (szolgálólányok) csatlakoztak. Alaposan szemügyre véve ezeket az üzemeket, 2 típust különböztethetünk meg korszakunkban, melyek egymástól jól elkülönülnek: 1. a kézműves üzemszervezet, 2. a paraszt üzemszervezet. Az előzőre (1) nagyjából az volt a jellemző, hogy az esztendő egy részében a kézművességet űzték, a termékkel vásároztak, a mezőgazdasági munkák idején, nagyjából tavasztól őszig pedig szőlőmunkával, esetleg más termelő munkával - például idegen határon aratást vállaltak, vagy kapásnövények termesztésével-foglalkoztak. Ezért 19. Erdmann i. m. 301. 20. Bencsik János: A tokaji szőlőhegyek művelése, a szőlős ingatlan becsértéke a 18. század közepétől. In. HOM. Évk. 1991. XXVIII-XXIX. 21. Takács Péter: A zsidók Tokaj-Hegyalja társadalmában a 18. század végén. Tokaj és Hegyalja I. Miskolc, 1989. 115-122. Itt mondok köszönetet a Tanárképző Főiskola (Nyíregyháza) tanszékeinek és tanárainak, akik azt a tervet, hogy fogjunk össze Tokaj-Hegyalja kutatásában, messzemenően támogatták, s tudományos munkájuk révén is részt vesznek e program megvalósításában. 221