A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

BENCSIK János: Tokaj adófizetői. A háztartások, családi üzemek és a város kölcsönhatása (1816–1821)

település rangjának, gazdasági funkciójának megfelelően széles skálája volt az ilyetén mentességet élvező személyeknek. Mentességet élvezők kimutatása Évek 1818 1819 1820 1821 Főbíró 1 1 _ Városgazda 1 1 Vicebíró 1 1 1 Tizedes 5 6 5 Vásárbíró 1 1 1 Strázsamester 1 2 1 Számadó 2 2 2 Exactor (adószedő) Kurátor (egyházgondnok) Városi szolga Egyházfi Exemptus (adómentes ?) Árvák tutora 1 6 2 1 1 2 4 2 1 1 5 2 1 \ 2 2 1 Vachter (éjjeli felvigyázó) Harangozó Sachter (metsző) Kerülő 6 4 1 3 5 2 1 3 6 5 1 4 6 6 1 5 Zsidó mester (tanító) Pandúr 1 1 1 Sírásó 2 1 2 1 Konvenciós pálinkafőző 1 1 Konvenciós (szerződéses) Kéményseprő Kancellista 1 1 1 1 1 1 1 Megégettek Öreg, nyomorult 51 1 1 1 2 2 Összesen: 91 37 47 42 (Megjegyzés: ahol nem egyeznek az adatok, ott előfordulhat, hogy nemes személy volt a hivatal viselője stb.). A város a XVIII. század közepétől a túlnépesedés jeleit mutatta, majd pedig a század utolsó negyedének elejétől Tokaj külvárosának is minősíthető Alsóváros, illetve más megnevezéssel Kistokaj néven emlegetett településrész kimérésével megteremtődött annak a föltétele, hogy Tokaj fölös népessége kitelepüljön. A kirajzott családok száma egyre szaporodott.

5 A város térbeli szerkezete és az összeírások évenként ismétlődő gyakorlata szoros kapcsolatot mutat. A belterület 6 tizedre tagolódott, az egyetlen külterületnek számító „vár" lakói a Bodrog tized mellett szerepeltek. A vár volt területe azért is érdekes számunkra, mert korszakunkban a zsidóság, mely éppen ezekben az évtizedekben 5. Bencsik János: Tisza-Tokaj mezőváros túlnépesedése a XVIII. század második felében. Tokaj és Hegyalja II. Miskolc, 1990. 47-57. 218