A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

TÓTH Péter: Cigányok Miskolcon a 18. század közepén

cigány és saját házában lakó zsellér volt, feleségével és gyerekeivel együtt „alkalmatosan ellátva ruhával". Rakló György kovács cigány nevét csak az 1765-ös összeírás említi. Berki András veje volt: nyilván vele együtt költözött innét tovább Görömbölybe. Székely Mihály viszont a vizsgált időszakban végig miskolci lakos volt. A kovácsmesterséget űzte, legalábbis kezdetben. 1768-ban 50 esztendősnek vallotta magát, a felesége, Daru Rebeka 36 éves volt, egy fiuk 12, két lányuk pedig 7 és 3 éves. Az 1776-os összeírás a gyerekek nevét is elárulja: Mihálynak, Juliannának és Évának hívták őket. Székely Mihálynak nem volt földesura, saját házában lakott és úgy öltözködött, mint a parasztok. A vármegye 1768-tól felmentette az adófizetés alól, nyilván azért, mert mint 1776-ban olvashatjuk - elveszítette a szeme világát. Ekkorra már felesége is meghalt, s ő egyedül nevelte a gyerekeit. Miután megvakult, a kovácsmesterséget sem gyakorolhatta, hanem paraszti és napszámosi munkákból élt. Tyúkodi András csak a legkorábbi összeírásokban szerepel, mint olyan cigány, aki kovács is volt és muzsikált is. 1760 után költözött el a városból. A miskolci cigányok közül talán a Vadászi családról beszélnek a legtöbbet forrásaink. Vadászi Sámuel 1758-ban egy meg nem nevezett fiával lakott együtt, valószínűleg az életkora miatt: 1760-ban ugyanis már azt írták róla, hogy „igen öreg ember", s ezután már nem is szerepel az összeírásokban. - Vadászi Mátyás ugyanazokban az esztendőkben muzsikus cigány volt Miskolcon és mint ilyen, másfél forint adót fizetett; mivel később nem hallunk róla, feltételezhetjük, hogy meghalt vagy elköltözött a városból. - Végig szerepel viszont a vizsgált időszakban Vadászi István neve, akit néha Oláh Pestának vagy Oláh Vadászi Istvánnak is hívnak; sőt, egy alkalommal a lányát is Oláh Erzsóknak nevezik. A biztos azonosítást az összeírásoknak más adatai is nehezítik, amelyek részint egymásnak, részint pedig más források adatainak is ellentmondanak. 1765-ig például azt olvashatjuk erről a Vadászi Istvánról, hogy muzsikus cigány, utána pedig, hogy kovács; ugyanakkor az 1767. évi összeírás szerint semmilyen vagyona vagy jószága sem volt. Ezeket az ellentmondásokat egyenlőre nem tudjuk feloldani, ő maga 1768-ban 50 esztendősnek vallotta magát, a felesége, Pundi Ilona pedig 46 évesnek. Volt két fiuk: 14 és 6 évesek, illetve egy 15 éves lányuk; más forrásból tudjuk, hogy egy másik lányuk ekkor már külön háztartásban élt. Érdekes látni egyébként ugyanezeknek a fiúknak az életkorát nyolc évvel később: ekkor Jánost 23, Sámuelt pedig 10 évesnek írták össze. A család uradalmi telken lakott, „Miskolcz mezővárosának Bábony felé való szélin",

15 vagyis a Fábián utca vége felé, saját házban és zsellérként; egyébként rendesen öltözködtek és nevelték gyerekeiket - legalábbis az összeírások szerint. Jellemző, hogy a házukban ágy is volt.

16 Közvetlen szomszédságukban álló külön házban lakott az említett, már férjhez ment lányuk. Vadászi István nevével nemcsak az összeírásokban találkozunk, ügyes-bajos dolgai gyakran a városi tanács elé is kerültek. 1752-ben például azért fosztották meg őt a „cigányok között viselt bíróságiul", illetve feleségét, Pundi Ilonát azért ítélték 24 korbácsütésre, mert minden igaz ok nélkül becstelen szavakkal szidalmaztak más cigányokat, név szerint Kalló Dánielt és feleségét, Dani Sárát, valamint Ivók Istvánt és feleségét.

17 Érdekes ugyanakkor, hogy egy tanúvallomást tevő kocsmáros még tizenkét évvel később is azt mondja róla, hogy ő a cigányok vajdája. - Valószínűleg azonos vele az az Oláh István nevű rézműves cigány, aki ellen 1777-ben Kádas András azért volt kénytelen a város tanácsához fordulni, mivel nem akarta megadni 7 forint összegű 15. Sp. XV. 18. 16. Sp. XV. 18. 17. MJk. 1752. év, 678. 211