A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

TÓTH Péter: Cigányok Miskolcon a 18. század közepén

CIGÁNYOK MISKOLCON A 18. SZÁZAD KÖZEPÉN TÓTH PÉTER A megyei és városi iratokban, ha szórványszerűen is, de eléggé korán találkozunk miskolci cigányokra vonatkozó adatokkal. Az eddig ismert első adat 1689-ből való: ekkor egy Vajda Erzsébet nevű nő fölött hozott ítéletet a város tanácsa, azért, mert „az maga nyelve vallásábul kitetszik egy Czigány Marczi nevű czigánnyal egy ágyban való hálása".

1 Olykor a város vezetősége a szolgáltatásaikat is igénybe vette: így például 1704-ben Czigány Palkó kapott pénzt patkószögek veréséért, valamint más cigányok is, akik a városháza ajtajaira csináltak sarokvasakat.

2 Nyilván számuk gyarapodásának tudható be, hogy rövidesen már a szabályozásuk is napirendre került mind a vármegye, mind pedig a város előtt. 1724-ben kifejezetten a miskolci cigányokra - akik tudniillik a házak között építik fel a kalyibáikat, s mivel azokban tüzet is szoktak rakni, állandó veszedelmet jelentenek a szomszédaiknak - vonatkozóan rendeli el egy megyei statútum, hogy ezután csak a városon kívül szabad letelepedniük;

3 ezt a statútumot egy kicsivel később, de már a Helytartótanács által kiadott rendelkezésre hivatkozva meg is erősítették.

4 A városi tanács által hozott határozatokban 1740-ben tűnnek fel először, mint foglalkozási csoport: ekkor egy statútum a lakatos mesteremberek kérelmére úgy rendelkezik, hogy a cigányok csak a sátraikban gyakorolhatják ezentúl a mesterségüket és a piacon nem patkolhatnak csizmát.

5 Ez a diszkrimináció nyilvánvalóan nem az etnikai csoportnak szól, hanem a céh érdekeit védi. Egy másik, 1746-ban hozott városi statútum

6 a tűzesetek megakadályozása céljából azt rendelte el, amit a fentebb idézett vármegyei statútumok: vagyis, hogy a cigányok csak a városon kívül lakhatnak, s ha télire be akarnak költözni a városba, akkor a földesurak építsenek a számukra rendes házakat. - E néhány szórványadatból tehát pusztán annyi szűrhető le valamelyes biztonsággal, hogy a 18. század közepéig a miskolci cigányok sátrakban és kalyibákban laktak a házak között, kitelepítésükről többször is gondoskodni kellett, továbbá, hogy a ko1. Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata. III. kötet. Oklevéltár Miskolcz város történetéhez 1225-1843. Miskolcz, 1890. 544 p. 2. Vg. Sz. 1704. 123. és 126. - A levéltári források rövidítésére itt és a továbbiakban a következő módszert alkalmaztuk: BJk. - Borsod vármegye nemesi közgyűlésének iratai: Jegyzőkönyvek (IV. 502/a.); Act. Pol. = Borsod vármegye nemesi közgyűlésének iratai: Acta Politica (IV. 501/b.); M. I. = Borsod vármegye nemesi közgyűlésének iratai: Mandata et Intimata (IV. 501/f.); MJk. = Miskolc mezőváros tanácsának iratai: Jegyzőkönyvek (IV. 1501/a.); Sp. = Miskolc mezőváros tanácsának iratai: Tárgysorozatokba rendezett iratok (IV. 1501/b.); Vg. Sz. = Miskolc mezőváros tanácsának iratai: Városgazdái számadások (IV. 1501/f.). 3. BJk. 20. kötet, 125. 4. BJk. 20. kötet, 490. 5. MJk. 2. kötet, 770. 6. MJk. 3. kötet, 283. 205