A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

TÓTH Péter: Cigányok Miskolcon a 18. század közepén

vácsmesterséget gyakorolták, mégpedig olyan mértékben (vagy olyan olcsón), hogy az már bizonyos céhek érdekeit is veszélyeztette. Egy korábbi tanulmányunkban

7 megkíséreltük bizonyítani, hogy a 18. század második negyedében vált a cigányok Magyarországra való beszivárgása annyira tömegessé, hogy megszületett a központi rendezést igénylő „cigánykérdés". A kormányzat nagyon komolyan vette ezt a feladatot és legelsősorban úgy próbálta meg teljesíteni, hogy a cigányok életmódbeli szegregációjának a megszüntetését tűzte ki célul. Mivel a központi rendelkezések végrehajtása a törvényhatóságok kötelessége lett, ezért ebben az időszakban hirtelen megszaporodik a vármegyei és a városi levéltárakban a cigányokkal kapcsolatos iratanyag, amely így a korábbiaknál jóval nagyobb lehetőséget kínál életük, életmódjuk és - mint látni fogjuk - egyfajta beilleszkedésük vizsgálatára és megismerésére. Különösen fontos ebből a szempontból egy új irattípus: az összeírás megjelenése. A vármegyei és a városi conscriptiók ugyanis, jóllehet más-más célból készültek, viszonylagos folyamatosságukkal mégis alkalmat kínálnak arra, hogy segítségükkel megkíséreljük rekonstruálni egy-egy cigányközösségnek, sőt, -családnak is az életét abban a csaknem két évtizedes időszakban, amely a megtelepedés és beilleszkedés szempontjából sorsdöntőnek látszik. A rekonstrukció több ok miatt is - például a vezetéknevek rögzületlensége, az életkorok becslésének a bizonytalansága stb. - Óvatosságot igényel ugyan, de más források megerősíthetik a valószínűségét. E bevezetés után lássuk tehát, mit tudunk az 1757 és 1776 közötti időszakban Miskolcon élt cigányokról.

8 * * * A Bagosi család 1759-ben költözött Miskolcra: az ebben az esztendőben kelt összeírás szerint Bagosi András és két felnőtt zenész fia összesen 6 forint vármegyei adót fizetett. Ez volt az egyetlen cigánycsalád, amelyik a város belsejében, a Piac utcán telepedett meg, mégpedig az Aszalay-féle funduson, ahol 1765-ben rajtuk kívül még 15 zsellércsalád lakott, köztük több kézműves is (csizmadia, köteles, kesztyűgyártó, fazekas, asztalos). Bagosi András 1760-ban meghalt. Fiai közül a legidősebb, Sándor ettől kezdve önállóan szerepel az összeírásokban: 1768-ban 35 évesnek mondja magát, felesége, Ivók Mária pedig ekkor 30 éves. Az ez alkalommal összeírt három gyermekük közül kettő még 1776-ban is élt, illetve időközben még kettő született; ezeket magyar módon nevelték. Bagosi Sándor zenészként kereste kenyerét, az egész család alkalmatos módon ruházkodott és rendes házban lakott. A törvénnyel csak egyszer: 1763-ban került összeütközésbe, akkor is csupán azért, mert az egyik miskolci ember hitvestársát szidalmazta és egy kovácsot is káromolt.

9 - A középső testvért, Bagosi Andrást 1760ban még az anyjával egy háztartásban élőként írták össze, majd anyja valószínű halála után (ezután tudniillik nem szerepel az összeírásokban) ő is családot alapított. 1768-ban 29 éves, felesége, Váradi Éva pedig 24. Két fiuk 3 és 1, egy lányuk 1 éves. Mint a bátyja, ő is zenész volt. 1776 előtt a család elköltözött a városból. - Végül a legkisebb fiú, Bagosi György 1765-től szerepel önállóan az összeírásokban; 1768-ban 24 éves, felesé7. Tóth Péter: Borsod vármegye tervezete a cigányok szabályozására 1784-ből. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. Miskolc, 1989. 63-67. 8. A feldolgozott összeírásokra az alábbiakban az egyszerűség kedvéért csak évszámokkal utalunk, a jelzeteket itt adjuk meg. Eszerint 1757: Act. Pol. III. I. 791. 1758: Act. Pol. III. I. 808. 1762: Act. Pol. III. I. 921. 1765: Sp. XXI. 72/30. 1764, 1765, 1767: Sp. XXI. 109. 1768: Act. Pol. XI. I. 119. 1776: Act. Pol. XI. I. 129. 9. Sp. XII. 258. 206