A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

T.NÉMETH Annamária–NÉMETH Gábor: A szikszói református egyház úrasztali edényei

kitűnik, hogy az 1616. február hónapban tartott vizitáción Kecskeméti János prédikátoron kívül többekkel együtt részt vett „Gregorius Literátus de Thorna iudex primarius" is. A fenti leírás teljesen ráillik az egyik ma is meglévő talpas pohárra (1. kép). Az ezüst 5/6:2/6 arányú

27 kónuszos pohár palástja trébelt és vésett díszű. A szájperem alatt, a talpgyűrű két oldalán és a talpperem szélén vésett levélindás és arabeszkes díszítés látható. A közöttük lévő mezőket teljesen beborítja egy poncolt ún. cápás felület, amelyen a pohár kupáján három nagy verejtékcsomó és három gyémántmetszéses ruta mustra helyezkedik el. A talpgyűrű alatti részen három verejtékcsepp és három káróminta váltakozik. A talpperem alsó felén körbefutó vésett felirat a következő: „(D*P) IVD:GR:LIT:PAS:IOA:KEZCK:1616*". Ugyancsak a talpszegélyen látható egy beütött pesti vagy bécsi, 1872-1922 között érvényes agárfejes hitelesítő jegy és egy ismeretlen, háromlevelű lóherét ábrázoló ötvösjegy. A pohár vésett díszű részein galvánaranyozás található. Ez a megfigyelés, továbbá az a tény, hogy a poháron és az 1616-os jegyzőkönyvben szereplő felirat csak tartalmilag azonos, de sorrendjében nem, felveti a kérdést: mi történt a pohárral? Az 1695-ös összeírás 4. tétele: „Vagyon egy aranyas, borsózatos és ökörhúgyos, gyertyatartó talpú forma icés cápa pohár" valószínűleg még erre a pohárra vonatkozik. Varga József lelkész 1891-es leltárában azonban nem szerepel, mivel csak a 6. pont alatt felsorolt „Egy ezüst, talpa felé aranyozott abronccsal körített pohár" felel meg egy talpas pohárnak, ám a tudós lelkész nem említi, hogy felirat lenne rajta. Nyilvánvalóan egy másik darabról van szó. Az egyház történetéről szóló kéziratában említi ugyan az 1616-os adatot, de megjegyzi, hogy a pohár elveszett.

28 Hogy valójában mi történt nem tudjuk, de a millenniumi kiállításon a szikszói klenódiumok között ismét szerepel egy, a fent leírtaknak megfelelő pohár.

29 Maga a típus, az ún. „verejtékes talpaspohár" a XVII. század első felének kedvelt edénytípusa volt, s különösen a protestáns egyházak használták az úrvacsora kiszolgáltatásánál. Eddig legteljesebb publikálásukat Bobrovszky Ida és Takács Béla végezte el, gyűjteményes kiállításon 1934-ben szerepeltek. Nyilván ilyen talpas poharakról van szó abban az 1614-ben a szikszói bírák által Kassa városához írt levélben is, amelyben igazolták, hogy egy a Szikszó által felvett kölcsönből - mint írták - a város szükségére 24 forintért „poharakat vettönk volt."

30 Az egyházi jegyzőkönyv 1622-re vonatkozó bejegyzése: „Debreczeni Boldizsár szikszai prédikátor, az csináltatott az úrasztalához egy aranyas, virágosán kivert ezüst tányért, melyre mind maga, mind felesége, mind leánya neve fel vagyon metszve ily formán: Baltha: Debre. pást. Szikszaien., uxor ejusd. Susanna Szánthai, eorumq. filia 27. Teljes mag.: 24,5 cm, talp mag.: 7 cm, kupa mag.: 17,5 cm, talp átm.: 10,2 cm, száj átm.: 11,2 cm. Képét közli: B. Bobrovszky Ida: A XVII. századi mezővárosok iparművészete (Kecskemét, Nagykőrös, Debrecen) Budapest, 1980. 131. kép. 28. Varga J. i. m. 51. 29. Az 1896. évi Országos Ezeréves Kiállítás eredménye. Szerk. Matlekovics Sándor. Budapest, 1898. V. 641., Képe: Abaúj-Torna vármegye i. m. 354. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi pohár egy réginek nem túl sikerült másolata. Bizonyos technikai megoldások: fémnyomott pohárfenék, a vésett díszítés értelmetlensége és a felirat betűi alapján vontuk le ezt a következtetést. 30. Bobrovszky 1. i. m. passim, Takács B.: Ötvösművek i. m. passim. A magyarországi református egyházak műkincseinek kiállítása az Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeumban, kézirat. Az Iparművészeti Múzeum Adattára. Az idézett szikszói adat: Kosice, Archív Mesta Kosic, Kassa város levéltára, Missilisek 5587/10., Szikszó, 1614. Október 8. 152