A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

NOVÁKI Gyula: A borsodi földvár sánca

felismerni a gerendamaradványokat, ezért meggyőződésem, hogy a felmérteken felül több is volt és így a rajzon „üresen" maradt helyeken is lehettek. Az égtájakhoz viszonyítva, erősen leegyszerűsítve, két fő irányban feküdtek a gerendák és ennek alapján nagyjából két részre is oszthatók. Az egyik csoport, a kelet-nyugat irányúak, elsősorban a sánc külső széle felé, a másik csoport, az észak-dél irányúak pedig a sánc belső széle felé estek. Nagyjából így helyezkedtek el, de néhol egymást keresztezve össze is keveredtek. A válaszvonal általában a 15-16. m vonala körül, vagyis a sánc közepén húzható meg. Az egyes gerendaszintek többnyire sűrűn egymás alatt következtek, csak egy-két esetben figyelhettünk meg közöttük 10-20 cm-es földréteget. Mivel a bontásuk rendkívül időigényes volt és ahogy lefelé haladtunk, mindig ugyanaz a kép tárult elénk, ezért 20-30 cm-ként tártunk fel aprólékosan egy-egy gerendaszintet. Néhol azonban alig 10 cm-es különbséggel vettük sorra a következőt. Az egy szinthez tartozó gerendák nem feküdtek vízszintesen. Valamennyi erősen lejtett észak irányában, a nagy metszetfal felé, annyira, hogy az átlag 3 m szélesen feltárt gerendaszintek két széle között többnyire 50-65 cm szintkülönbség volt. A 9. és 10. szintben két cölöplyuk bontakozott ki, amelyek már a 7. szinten mutatkoztak, de ilyen mélyre nyúltak le. Két függőlegesen álló, kerek keresztmetszetű cölöp nyoma a rácsszerkezetben is előkerült a 12. szintben. A 20. és 21. m vonalában 418, illetve 423 cm mélyen jelentkeztek, egymástól 185 cm-re. Ezeket azonban csak 5-10 cm mélyen követhettük lefelé. Ugyanebben a vonalban, közvetlenül mellettük, de lejjebb, 424, illetve 460 cm mélyen újabb két cölöplyuk került elő, de egymástól nagyobb távolságra, 2,2 m-re. Utóbbiak keresztmetszete szabályos téglalap volt, aljuk is egyenes, méretük egyformán 23 x 12 cm. Ezeket 25, illetve 40 cm mélyen bonthattuk ki, mindkettőben laza barna fakorhadék is volt (14. szint). E négy cölöp mintegy lezárja a sűrű rácsszerkezet külső szélét, ugyanabban a ferde irányban, mint az a gerendák fekvéséből már fentebb kialakult. A sűrű rácsszerkezet külső széle egyre inkább beljebb húzódott. 450 cm mélyen még a 18. méter vonaláig terjedt (15. szint), 475 cm mélyen a 16. méterig (16. szint), 500 cm mélyen a 14,5 méterig (17. szint), majd a legalsó fák, átlag 530 cm mélyen, már csak a 13. méterig (18. szint). Egyúttal a kiterjedése is egyre csökkent, a legalsó fák már csak a szelvény északi szélén, közvetlenül a nagy metszetfal alatt voltak megfigyelhetők. A sánc alsó, átlag 270 cm alatti részében tehát a 20. és 21. méter vonala között jól kialakult a sűrű rácsszerkezet külső széle. Ettől teljesen elkülönülnek azok a gerendák, amelyek a sánc külső lejtőjében, a rácsszerkezetnél 1-1,5 méterrel kijjebb kezdődnek és egyre lejjebb fokozatosan távolodnak is. E gerendák mérete, iránya és szerkezete megegyezik a sánc felső részében megismert rekeszes szerkezettel. A 22,5-23 m vonalában, 393 cm mélyen került elő az első három keresztirányú gerenda, egymástól 4045 cm-re, mindössze 75 cm hosszúak voltak (12. szint). Innen lefelé egyre kijjebb tolódva és egyre nagyobb hosszban, még további öt szintben sikerült hasonló gerendákat megállapítani (13., 15., 19., 20., 21. szint). A sánciránnyal párhuzamos, hosszanti gerendák is fokozatosan kijjebb kerültek, a 23., 24., majd alul a 25. m vonalába. Legalul elszenesedtek, a legalsó gerenda alatt 1 m széles sávban égett, faszenes, kormos föld zárta le a sort. A 24. m vonalában egy alig 5x5 cm-es, négyzet keresztmetszetű cölöplyuk bontakozott ki 638 cm mélyen. Faragott kis cölöp lehetett, a fa lenyomatai is látszottak, de csak alig 20 cm mélyen tudtuk követni (21. szint). A sáncnak e külső részében több esetben találtunk kisebb, megfeketedett fadarabot, de ezeket a nedves, agyagos földben nem sikerült megfigyelni. Fekvésük rendszertelen volt, valószínűleg lehullott ágak, rőzsefal darabjai voltak. 132