A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

NOVÁKI Gyula: A borsodi földvár sánca

A sűrű rácsszerkezet külső széle fokozatos visszahúzódásának, valamint a külső lejtő gerendái egyre kijjebb kerülésének magyarázatát a 18-24. m közötti földtöltés adja meg (2. kép). Mindkettőt ehhez igazodva, arra mintegy rátámasztva alakították ki a sáncépítők. Az eddig leírt valamennyi megfigyelés a sánccal függött össze. Legalul, átlag 570 cm mélyen elértük a sáncépítést megelőző járószintet. Ez nagyjából egyenletesnek és vízszintesnek mondható, a sánc külső oldala felé igen gyenge lejtéssel. A 24. m vonalában fordul meredek lejtőbe, jelezvén a domb eredeti, természetes peremét. A sánc belső oldalán, közvetlenül a rácsszerkezet legalsó gerendái alatt, egy korábbi település nyomai kerültek elő (19. szint). A 9-10 m vonala között alig több mint 1 m

2-nyi területen tapasztástöredékekből álló, kb. 5 cm vastag kormos, faszenes réteg alakult ki, további folytatása feltáratlan maradt. A durva anyagú tapasztások egy része vörösesbarnára égett, több közülük sima felületet mutatott. A 10-11,5 m között semmit sem találtunk, majd ismét faszenes, kormos, letaposott, de alig 1-2 cm vastag réteg következett, amely a 17,5 m vonaláig tartott. Itt tapasztástöredék alig volt. Ez a réteg a szelvény északi szélén 1,5 m szélességben húzódott egyenes vonalban, többi része itt is a nagy metszetfal alatt maradt. Alatta kis kövekből álló, 20-30 cm vastag réteg következett, hasonló volt a déli széle mellett is. A 16-18. m vonala között 30-40 cm vastagságban kőhalmaz zárta le ezt a letaposott réteget. Mindkét tapasztásos, illetve faszenes felület erősen lejtett észak irányába, akárcsak a felette kibontott gerendaszintek is. Leletanyag szinte valamennyi rétegben előfordult, ami arra vall, hogy a sánc építéséhez korábbi teleprétegeket hordtak fel. A várdomb relatív magassága alapján ezek csakis a sánccal behatárolt belső területről származhatnak. A keleti sánc periódusai A két szerkezet különbözősége és a rétegződések két építési periódust mutatnak, ezeket időrendben, alulról felfelé foglalom össze. 1. építési periódus (18-8. szint, 8. kép).* A domb természetes, eredeti pereme vízszintes, egyenletes volt. A sáncépítést megelőző település itt csak vékony réteget jelentett az egykori felszínen. A sáncépítés a domb peremén emelt egyszerű földtöltéssel kezdődött a 18-26 m között, magassága 1,75, alapszélessége kb. 6-6,5 m volt. Tetejére két cölöpsort vertek le, szorosan egymás mellé, melyekből 2-2 darab esett a feltárt területbe. A belsők keresztmetszete kerek volt, tehát a fák természetes alakjukban maradtak, míg a két külső szabályos téglalap alakú keresztmetszete faragott cölöpökre utal (12., 14. szint). E kettős cölöpsor előtti vörösesbarna, agyagos rétegben hullott ágak, gallyak lenyomatai feltehetően a cölöpsor közötti sövényfal lehullott maradványai. A sövénnyel befont cölöpsor belső aljához, vele párhuzamosan, sűrűn egymás mellé és egymásra fektetett gerendák csatlakoztak. Beljebb, a telep belső területe felé, ezekre és a külső cölöpsorra derékszögben fekvő, hasonló sűrű gerendaszerkezet következett. A gerendák általában szorosan egymás mellett feküdtek, de több helyen 4-10 cm-re voltak egymástól. E két, különböző irányú, de mindenben megegyező és egymásba érő rácsos gerendaszerkezet átlag 2 m vastagságban maradt fenn. Az egyes gerendaszintek közvetlenül csatlakoztak egymás alatt, csak néha figyelhettünk meg 10-20 cm-es földréteget közöttük. A külső oldal cölöpsorának felső részéhez ugyanilyen szerkezet csatlakozott. De amíg alul vele párhuzamosan gerendák voltak, felül rá merőleges irányúak feküdtek *A rekonstrukciók rajzi kivitelezését Liptovszky Gábornak köszönöm. 133