A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

NOVÁKI Gyula: A borsodi földvár sánca

a szerkezet is (1-7. szint). Ez két rekeszsorból állt, egyik a sánc külső, a másik a belső oldalán futott végig, közöttük 4 m széles üres, illetve feltöltött rész volt. A rekeszsorok két-két szélét a sánciránnyal párhuzamos gerendák alkották, egymástól 3 m-re, melyeket erre derékszögben, a sáncirányra merőlegesen fekvő gerendák kötöttek össze, egymástól 60-70 cm-re. Utóbbiak mindkét vége 30-80 cm-re túlnyúlt a hosszanti irányúakon. Ezek a méretek azonban csak átlagméretek, mert 20-30 cm-es eltérések is voltak. Ez következhetett részben a nem pontos munkából, de figyelembe kell venni a fák görbületét és a töltés süllyedését is. Különösen utóbbi lehetett jelentős, mert az összetartozó, hosszanti irányú gerendák közül a külső néha 50-60 cm-rel is alacsonyabb szinten került elő. A gerendákat máglyarakásszerűen rakták össze. Az azonos irányúak nem érintkeztek egymással, közöttük 10-25 cm-es földréteg volt. Csapolásnak nem találtuk nyomát. Egyetlen helyen (6. szint, a 13-14. méter között, 163 cm mélyen) volt egy barnára korhadt jó fenntartású gerendán egy szögletes bevágás, de az esetlegesen odaillesztett gerendának nem volt nyoma. Csapolásra ennél a szerkezetnél nem is volt szükség. A külső és belső rekeszsor közötti „üres" részen csak három keresztirányú gerendának találtuk a maradványait, egymás alatt 20, illetve 42 cm-re (5., 6. szint). Ezek köthették össze a két rekeszsort. Ugyancsak ebben a középső részben, a rekeszes szerkezet alján, két függőleges cölöplyuk is előkerült (7. szint). Az egyik a 16. méter vonalában bontakozott ki, 181 és 346 cm mélység között, tehát 165 cm hosszan volt követhető. A másik ettől 1 m-re, 240 és 344 cm mélység között, vagyis 104 cm hosszan volt megfigyelhető. A 18. m vonalában volt egy harmadik is, ezt 181 cm mélyen lefelé mindössze 25 cm-t követhettük (6. szint). E kerek cölöpök átmérője 12-25 cm között váltakozott, a lyukak oldalfalán falenyomat is látszott. E cölöpök azonban nem tartoztak a rekeszes szerkezethez, hanem a lejjebb kibontakozó, egészen más jellegű rácsszerkezetből maradtak fenn. A rekeszes szerkezet a belső oldalon 300, a külső oldalon átlag 250-260 cm mélységig volt folyamatosan megfigyelhető. A leírt gerendák mindeddig a sánc irányához igazodva, azzal párhuzamosan (hoszszanti irányban), vagy erre merőlegesen (kereszt irányban) feküdtek. Ezután azonban teljesen más szerkezet következett. A 10,5-12 m között, átlag 300 cm mélyen, látszólag összevissza heverő gerendadarabok voltak elszenesedve, de irányuk 25-40 fokos eltérést mutatott a felettük lévőkhöz képest (8. szint). Még szembetűnőbb volt a 18,5-21 m között, 280 cm-től lefelé előkerült famaradványok iránya, melyek 15-30 fokos eltérést mutattak (8-9. szint). Ezek a fák az eddigieknél sokkal keskenyebbek voltak, szélességük 6-12 cm között váltakozott. Ennél vastagabb (16-22 cm) csak egy-egy akadt közöttük. A sánc külső széle felé eső végük vörös, égett, morzsalékos rétegbe ért bele, ezen a részen 10-14 cm hosszan elszenesedtek. A sánc belseje felé eső, nagyobbik részük viszont sárga földben folytatódott, ahol már csak alig észrevehető por alakjában követhettük nyomukat. A sáncnak e külső szélén alig 1-1,5 m hosszúak voltak ezek a vékony fák. Beljebb sötétszürke, iszapra emlékeztető réteg alatt a 15. méter vonalában találtunk ismét gerendákat, 350 cm mélyen, amelyek a sánc belső széléig terjedtek (10. szint). Ezeknek is a fentiektől átlag 45 fokkal eltérő irányuk volt. A továbbiakban lefelé egymás után tártuk fel e rácsszerkezetű gerendaszinteket a 9. és 21. méter között (11-18. szint). A fák sűrű rács alakzatban, szorosan egymás mellett, de gyakran 410 cm-es közöket hagyva feküdtek. Ezek is jóval vékonyabbak voltak a fentebbieknél, vastagságuk alig 4-8 cm volt, ennél vastagabb alig akadt közöttük. A talaj adottságok miatt csak fehér, vagy világosszürke por alakjában maradtak fenn. A fák erősen ellapított lenyomata azonban többnyire jól kivehető volt. Ennek ellenére nem mindig sikerült 131