A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori nyeregmaradványok Karosról

célt szolgáltak. Lehet, hogy valóban ezekhez erősítették a farbőrt,

27 ennek azonban nincs maradandó nyoma. A jó megtartású karosi nyereg sima felületén semmi sem utal rögzítő szegek elhelyezésére. Mindezek alapján a következőképpen rekonstruálhatjuk a karosi 11/52. sírban feltárt nyerget (9. kép 1-3.): elülső kápáj a kb. 23 cm magas lehetett, a kápavégek sírban mért távolságát (24,8 cm) legfeljebb néhány cm-rel növelhetjük meg, tehát a legnagyobb szélessége 26-28 cm lehetett. Végződései oldalt jelentősen megvastagodva ülhettek a nyeregdeszkákra, elölnézetben viszont feltehetőleg fokozatosan elkeskenyedtek, s olyan formájúak lehettek, mint a gádorosi nyeregé. Felső íve nyújtott félkörív alakú volt, szegélyét kiugró és ferdén legyalult perem képezte. Alsó íve hasonló formájú lehetett, középen egy 8,6-9 cm-es külön belső ívvel. Alsó szegélyét is kiugró perem alkotta, melynek síkja merőleges volt a nyereg hossztengelyére, s e perem a belső ív végeinél nyújtott hatszög alakra szélesedett. A két perem között, a kápa enyhén homorú előlapjára szegeitek az ezüstlemezeket, a felülről induló kilenc díszítmény közé alulról, a belső ívre támaszkodva további kettő ékelődött. Az alsó peremet a kápavégekig félgömbfejű ezüstszegek ékesítették. A kapát bőrszíjakkal erősíthették a nyeregdeszkákhoz, s ezeket - legalábbis a jobb oldalon - négyzet alakú bronz lukvédőn vezették át. A kápa kissé előre dőlt, a sírban mért 75°-os dőlésszöget nagyjából reálisnak tarthatjuk. A nyeregszárnyakról semmit sem tudunk, azt kivéve, hogy a szügy elő végeit mindkét oldalon egy-egy S alakú bronz lukvédőn vezették át. Csak az analógiák alapján valószínűsíthetjük, hogy szélességük 10-11 cm lehetett.

28 Annyit azonban megállapíthatunk a kápa íve alapján, hogy a nyeregdeszkák meredek, 50-55°-os szögben állhattak. Az elülső és a hátsó kápa peremének középpontja közt a sírban 45,5 cm-es távolságot mértünk. Úgy vélem, ezt az adatot, néhány centis eltéréssel, elfogadhatjuk a nyereg hosszának. A két kápa végei a sírban 22,7 cm-re helyezkedtek el egymástól. Az előbbi adattal összevetve, már ebből is megállapíthatjuk, hogy a hátsó kápavégek hosszan, hegyes szögben ültek a nyeregdeszkákon. Reálisnak fogadhatjuk el tehát a hátsó kápa sírban mért dőlésszögét (33,5°) és magasságát (13,5 cm). Ennek végei 32,5 cm-re voltak egymástól. E méretet is legfeljebb 3-4 cm-rel növelhetjük, ha beleszámítjuk a díszítetlen kápavégek kismértékű elenyészését. A nyereg tehát hátrafelé szélesedett. A hátsó kápa végei enyhén kifelé ívelődtek. Alakja tehát két, egymással szembeállított, nyújtott S alakhoz hasonlított. Felső ívét szintén ferdére, az alsót függőlegesre gyalult kiugró perem szegélyezi, köztük a kápa felülete erősen homorú volt. Az alsó ív közepén itt is megvolt a 8,6-9 cm-es belső ív, melynek végeinél a perem szintén nyújtott hatszög alakban kiszélesedett. Ide egy-egy kerek ezüstlemezt szögeltek, s az alsó perembe végig félgömbfejű ezüstszegeket vertek. A díszítő lemezek közül 7 a felső szegélyről nyúlt lefelé, kettő az alsó belső peremre támaszkodva ékelődött közéjük. A kapát a nyeregdeszkákhoz rögzítő szíjakat a kápa felső harmadának két szélén elhelyezett négyzet alakú bronz lukvédőkön fűzték át. Talán a kápa rögzítésében lehetett szerepe a két ovális, 5x1,8 cm-es nyílásnak. A karosi 11/52. sírban feltárt nyereg jelentőségét főként abban látjuk, hogy a honfoglalás kori leletek között elsőként sikerült pontos adatokat nyernünk méreteiről, a kapák dőlésszögéről, egymáshoz viszonyított távolságairól. Összefüggéseiben először figyelhettünk meg ezüstlemezekkel díszített hátsó kapát, s a jó állapotban megmaradt farészek kialakítását összevethetjük a csontos nyergek szerkezeti elemeivel. Hasonlóképpen nagy a jelentősége azon ténynek, hogy az elsők között kaphattunk képet arról: 27. H. TóthE., 1976. 181. 28. Az analógiák felsorolása: Bálint Cs., 1974. 37-38. 118