A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

SZILAS A. Pál: Hitről és evolúcióról a 20 század végén (Magyar és német nyelven)

Mégis vállalta az emberiség tökéletesedése, az isteni cél megvalósítása érdekében. Jézus tehát az emberiség szellemi, erkölcsi fejlődését elősegítő, azt jelentősen meggyorsító, új és jó irányt mutató „megváltó" volt, aki meggyőződéséért a kínos halált is vállalta. A társadalom jövője. Az emberiség történelmében nem csak „pozitív hősök"-nek jutott kiemelkedő szerep. Századunkban - sajnos - könnyű példákat találni erre. Az emberi társadalmak nagy hatásfokú kooperációja akkor is létrejöhet, ha egy negatív szellemi, politikai vezető a társadalomfejlődés szempontjából káros cél érdekében segíti elő, kényszeríti ki az emberek együttműködését. Hatására nő az „etikai olló" nyílása, a társadalom morális szintjének és pusztító képességének különbsége. Századunkban a fejlődés számos szellemi területen felgyorsult, a leglátványosabb talán a technika, s ezen belül is a haditechnika tudományágaiban. Az emberiség az elmúlt évtizedekben eljutott oda, hogy napok, esetleg órák alatt képes elpusztítani a Föld minden élőlényét, talán magát az egész Földet is. Nincs ma olyan földi erő saját magán kívül -, ami ennek veszélyét el tudja hárítani. Egy emelkedett szellemű emberiség azonban képes erre. A „pozitív hősök" a társadalom fennmaradása és fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen alapelvek érvényre jutását segítik elő. Az örök szellemi értékek megbecsülését, a jó, az igaz, a szép domináló szerepének elősegítését, az etikus magatartást, a magasabbrendű közösségi életet elősegítő szabályoh, normák betartását. Olyan társadalom létrehozását és fenntartását, amely megszünteti az egymást pusztítást, amely a születésekor kapott környezetörökséggel jól tud gazdálkodni, amely utódaira az övénél jobb környezetet, jobb életfeltételeket hagy örökül. Ilyen társadalom létrejöttéért áldozta Jézus is életét. Jézus szeretettanát vagy komolyan vesszük és elősegítjük olyan emberi közösségek kialakulását, amely megálljt parancsol a gyűlölködésnek, és az ész szeretetének szinergikus hatásával egyre hatásosabban építi a jövő magasabbrendű társadalmát, vagy nemtörődömséggel nézzük az etikai olló még tágabbra nyílását és hagyjuk mind jobban növekedni annak lehetőségét, hogy a Földnek szinte számtalan helyén található nukleáris rakéták meggondolatlan vagy meggondolt elindításával elpusztuljon mindaz, ami több, mint négymilliárd év alatt épült fel. A kozmosz meteorjainak szervesanyag-tartalma baljós figyelmeztetést is jelenthet. Felrobbant égitestek jelzését, talán olyanokét, ahol a romboló technika fejlődése meghaladta az istenfiú-ember szemléletének kialakulását. Nem tudom, mi lesz velünk halálunk után. Azt hiszem, bizonyossággal más sem tudja. A kereszténység és iszlám jóéletű híveinek örök boldogságot ígér. A hindu és buddhista a túlvilági boldogságot a léthez kötődés teljes megsemmisülésében látja. Nem tudom, kinek van igaza. Nem tudom, hogy reális cél-e „valamilyen" végső boldogságot a túlvilágtól várni. Nagyon reális cél lehet azonban a „földi mennyország" felé való törekvés, amely a jelen és egyre inkább utódaink társadalmának biztosíthat boldogabb életet. Azt gondolom, hogy ez nemesen önző és egyben önzetlen cél. S végül: lehet, hogy van túlvilági élet. Ez akkor a teremtő mindenhatóságának újabb bizonyítéka. Azé az Istené, aki a szervetlen-szerves-szellemi fejlődéslánc törvényszerűségeit létrehozta. Elképzelhető, hogy éppen azokat fogja büntetni, akik céljának megvalósítását elősegítették, és azokat jutalmazza, akik azt hátráltatták? 618