A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VÉGVÁRI Lajos: A típus átalakulása maszkká (Német nyelven)

die musterhaften Figuren ins Leben riefen, um in ihnen das unbezweifelte Gute und das abzulehnende Schlechte zu verkörpern. Die Maske trägt nicht Wert, sondern Schicksal. Darin verbirgt sich der Wunsch des Menschen nach der Welt der Transzendenz. Ein anderer Aspekt der Maske ist der Ausdruck des Rangverlustes des Persönlichkeit. Das erklärt die häufige Erscheinung der gesichtslosen Figuren in der Kunst in unseren Tagen, die „Maske" (Abb. 13) von L. Vajda sowie in der jüngsten Vergangenheit das Bild „Metaphysik" (Abb. 14) von Carra oder die Arbeiten von Chirico. LITERATUR E. Favre 1937. Eqvivalences I. Paris G. Cocciara 1961. L' eterno selvaggio. Milano A. Gosztonyi 1971. Der Mensch in der modernen Malerei. München J. Lavde 1966. Les arts de l'Afriqve noire. Paris Gy. Lukács 1965. Az esztétikum sajátsága. Budapest F. Fels 1947. S. Ensor. Genéve L. Végvári 1964. A képzőművészeti típus és annak válsága a XX. század művészetében. Művészettörténeti Értesítő 2. sz. L. Végvári 1965. Picasso les demoiselles d'

Avignon. Művészettörténeti Értesítő A TÍPUS ÁTALAKULÁSA MASZKKÁ (Resümé) A12. századtól kezdve egyre nagyobb jelentőségű lett a természettől ábrázolás. Ez a tendencia elválaszthatatlan a személyiség fontosságának növekedésétől. Ez időben nagy számban készültek síremlékek, melyeken az elhunyt hitelességre törekvő portréja látható. A személyiségi sajátosságok megragadásának igénye magával vonzotta a jellem, az érték felmutatásának gondját. így formálódott ki a mintaszerű példaképnek tekinthető személyiségek megformálásának a szándéka. Ez a törekvés a késő román, majd a gótikus művészet épületplasztikájában teljesedik ki. Létrejön a személyiségben megnyilvánuló általános értéknek, illetve bűntől eltorzított embernek a figurája: vagyis a keresztény művészet típusainak rendszere. A román kor egyik legfontosabb témája a pszichomachia, a lélekért való küzdelem, fokozatosan a jó és a rossz jellemek konfliktusává alakult. Ugyanakkor a pszichomachia a kor igényeinek megfelelően a hétköznapi élet jeleneteinek ábrázolásává transzponálódott. A bibliai jelenetek ábrázolásánál arra törekedtek a megrendelők és az ő akaratuk szerint tevékenykedő művészek, hogy a morális konfliktusokat életképszerűen, a hétköznapok eseményeihez hasonló módon jelenítsék meg. Ebben a vonatkozásban kiemelkedő jenét őségé van Giottonak. Fő művében, a padovai Arena kápolna freskóin, pl. a Júdás-csók megjelenítésében az igény mintaszerűen megoldott. Ebben a szellemben dolgoztak a 15. század flamand mesterei. Különösen megragadó példa Hieronymus Bosch Krisztus megcsúfolása, mely az ártatlan áldozat és a gonosz jellemek agresszivitását konfrontálja. Évszázadokon uralkodott ez a tendencia a művészetben. Különös jelentősége van a téma szempontjából Tizianonak, a jellemábrázolás nagy mesterének. 598