A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VÉGVÁRI Lajos: A típus átalakulása maszkká (Német nyelven)

A barokk művészetben azonban egyre nagyobb jelentőségre tett szert az autonóm személyiség ábrázolása. Ennek következtében a személyiségben általánosított társadalmi érték vesztett jelentőségéből. Az impresszionista művészetben az emberábrázolás célja az egyén pillanatnyi vizuális állapotára redukálódott: a művész lemondott á modell minősítéséről. Az egyén fontosságának tagadása: az impresszionizmus ellenhatásaként következett be: a művészek a semleges általánosítást, személyiséget és az értéket tagadó maszkok ábrázolására váltottak át. A maszk olyan állapotjelző, mely minden szubjektív elemet és mindenfajta minősítést kiküszöböl. A maszk a XX. század művészetének előkészítőiben, Ensor és Munch festészetében jelentés nélküli emberképpé egyszerűsödött, így vált a maszk a legújabb kor értékvesztésének szimbólumává. (Ez a tanulmány a Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXV-XXVI. kötetében közölt munka továbbfejlesztése.) Végvári Lajos