A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KOMÁROMY Sándor: A 18. századi sárospataki kéziratos versgyűjtemények II. (Népdalszerű és népoktató szövegek)

Szörnyű nagy nyomorúság Hidgyétek az házasság Ezerszerte jobb enél Leányi szabadság.

1S A XVIII. századi vénasszonycsúf ólokról azt is meg kell állapítani, hogy ez esetben egy nagyon régi literátus (irodalmi) hagyomány továbbéléséről van szó! Ambrus Kristóf már 1551-ben tett közzé vénasszonycsúf olót, magyarul. Jóval előbbi a Körmöcbányái táncszó („Supra aggnő . . ."), a XVII. századi „A vénasszony borjút őriz", sőt Melius Péter is említ egy ilyet a XVI. század közepéről. A kötetek dalszövegeinek tartalmi-formai tipizálása kapcsán szólnunk kell a népdalszerű szövegekről. Szándékosan nem népdalokról beszélünk! Ugyanis meghaladja terjedelmi kereteinket - munkánk eredeti célját is - annak végigkísérése, hogy minősítsük az olyan dalokat, amelyek feltehetően népdalok vagy azok variánsai. Természetesen nehéz megállapítani, hogy a XVIII. század végén a XIX. század elején mi a népi, hiszen feljegyzéseink nincsenek. Más irányú (elsősorban folklór szándékú) kutatást igényelne annak a feltevésünknek meggyőző, szövegösszehasonlító bizonyítása, hogy pl. az Erdélyi-Kriza gyűjtemények részletesebb elemzése is azt mutatná, hogy a XIX. században begyűjtött népdalok (népballadák) jelentékeny része a régi magyar műköltészet (a kéziratos énekköltészet) lecsapódása, folklórrá lett változata. Érveinket erősítendő hivatkozunk néhány - egyébként tucatszámra idézhető népdalközeli szövegrészletre: Herschman István énekeskönyvéből (1773): Gyere be rózsám gyere be Csak magam vagyok ide be Két Czigány legény hegedül Csak magam járom egyedül Csicseri borsó, vad lencse Felese szemű Menyetske Most adott Isten kezemre Majd meg járom veled Kedvemre.

16 Incipit sorok ugyanebből a kötetből: Nem aludtam csak egy szikrát Magasan repül a daru szépen szól Kerek az én kalapom, hej Nincs Berényben olyan asszony.

v 15. TRENS Kt. 1664. 141-142. 16. Uo. 161. 17. Uo. 168. 542