A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KOMÁROMY Sándor: A 18. századi sárospataki kéziratos versgyűjtemények II. (Népdalszerű és népoktató szövegek)

Érthetően gyakran fordul elő a sárospataki kötetekben a következő hangulatos, megkapóan szép dal. ízig-vérig népies hangvételű. Azzá teszi a téma népközelsége, az életszerűség, a nyelvezet, a forma egyszerűsége: Bodrok partyán nevelkedett tulipán Bus szivem tsak téged óhajt téged vár Bokrétámnak el hervadóit szépsége Oda tulipánom gyönyörűsége Az én kedves szeretőmtől megválók A mellyet én nem kevéssé sajnálok Többé veled szép violám nem hálok Más országon nyugodalmat találok Meg próbálom szeretőmet szeret é Meg ölelem meg tsokolom engedé Katonának mentem rósám bánod é El kell innét masérozni szánod é Ha tsak ugyan tőlem el mégy drága kints Gyöngy fekete két szemeddel rám tekints Én is téged emlegetlek míg élek Egyetlen egy gyönyörűséges lélek.

18 Szerelmet valló költemény. De mennyire más, mint a hasonló témájú rokokó-szentimentális versezetek. Nem az elérhetetlen, a rózsaszínű világban élő kedves a vers ihletője. Itt a katonává lett legény búcsúzik szeretett kedvesétől. A vers egykori írója ezt az élményt, ezt az érzést énekli meg. Érzéseit minden rezdülésében átélve dalolja ki bánatát, teszi ezt nemes egyszerűséggel, leplezetlen őszinteséggel. A vers jellemző sajátja a személyes vonás, amelyet az egyes szám első személyű előadás még inkább hangsúlyoz. Ezért is érezzük olyan őszintének és igaznak a költemény világát. A népies jelleget a forma is erősíti (strófaszerkezet, szótagszám stb.). A népies versmondattani sajátság érvényesül: a versszak terjedelme egybeesik a mondatokéval. Az enjambement hiánya a hangzat és gondolat szakaszának ritmikai egységét biztosítja. A népi nyelvanyag meglétét talán szükségtelen bizonygatni. Szinte nincs olyan strófa, ahol ne találnánk népi alaktani, szókincsbeli, mondatszerkesztésbeli elemet. A „Bodrok partyán nevelkedett tulipán . . ." korabeli népszerűségét jelzi az is. hogy a XVIII. és XIX. századi kéziratos kötetekben a dal nyolc szövegvariánsát találhatjuk meg.

19 Az általunk idézett teljes szöveg 1775 körüli, és Kulcsár Pál melodiáriumában lelhető fel. A folklórműfajok közé soroljuk a „Találós mesék, Fabula" megnevezésű szövegünket, amelyre Tamáshiday Varga Ferenc gyűjteményében (1784) bukkantunk rá. Ritka szövegtípus. Az általunk vizsgált több ezer oldalnyi kéziratban inkább a lírai műnemhez sorolható szövegek fordulnak elő, epikus vagy drámai anyag általában sem gyakori a XVIII. századi kötetekben. A citált „fabulák" nem a klasszikus (Phaedrus, La Fontaine; Heltai/Péczeli József, Fáy András) oktató mesék, állatmesék tartalmát-szerkezetét követik, hogy ti. egy-egy szituációban kiteljesedő valamely emberi gyarlóságot, erkölcsi tanulságot fogalmaznak 18. TRENS Kt. 1770. 36. 19. StollB., 1963.453.