A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KOMÁROMY Sándor: A 18. századi sárospataki kéziratos versgyűjtemények II. (Népdalszerű és népoktató szövegek)

Egyébként az imént hivatkozott melodiárium „Nóták Harmóniájukkal" címmel negyvenhat dalt ír le. További kötetekből is hasonló szövegeket idézhetnénk. A csúfolók között gyakori téma az asszonycsúfoló, vénlánycsúfoló. Kezdve a finom és egészséges humorú költeményektől, egészen a mosdatlan, egy-egy vérbő szituáción csámcsogó szövegekig. Mégis van ezekben a versekben egy olyan elem, amely sok esetben felmentést ad a vers írójának: ez pedig a humor. Abból a fajtából, amely kíméletlenül pellengérre állítja a képmutatást, a struccszemléletű önámítást: Elmentem én a szöllőbe kapálni, kapálni Utánam a szolgáló gyomlálni, gyomlálni Ahol jön már a gazdasszony lotsogni, fetsegni ördög győzi mind a kettőt tsokolni, tsokolni.

n Gálos Kati meg babázott Mihelyt Jóska gatyát rázott Hajjá hujja lakodalom meg se volt a kéz fogás Mit tsinál ha hozzá fog a lassú tűz láng ropogás. ° A szenységét a fattyának Mindent meg mond az annyának De ki tekerem a nyakát Hogy ne szopja az ajakát.

u A XVII-XIX. századi népszerű asszonycsúfolók egyik változatát idézzük Herschman István énekeskönyvéből (1773 körül): Új házas Asszonynak Szomorú Versei Átkozott volt az óra, melyben Asszonnyá lettem párta helyett fejemre én ot Kontyot kötöttem jaj Kontyom nagy gondom, már is ennyi porontyom, rósa nevet viseltem, tök virággá lettem Nem mehetek Útzára Legényeknek szavára Meg rágatta markomat a böltsőnek madzagja jaj Kontyom etc. Még szűz pártát hordoztam, senkiiül sem tartottam Kikkel s mikor akartam szabadon társalkodtam Az egyik a kezemben a másik az ölemben, Harmadik a böltsőben, negyedik a szökrényben Akik még Szüzek vattok tanátsomat hallátok Házasság igájától magatokat ojjátok 12. TRENS Kt. 513. 235. 13. TRENS Kt. 513. 240. 14. TRENS Kt. 513. 255. 541