A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KOMÁROMY Sándor: A 18. századi sárospataki kéziratos versgyűjtemények II. (Népdalszerű és népoktató szövegek)

A fogalom szűkebb és tágabb értelmezése nemcsak tudati-tartalmi szint és tárgyi kör megjelölt viszonyában van egymással. Rámutat egyben a fogalom szigorú történetiségére is. így tehát - nem túlértékelvén a kéziratos kollégiumi irodalom értékeit - a magyar irodalmi népiesség fejlődéstörténetéhez kapcsolódóan látjuk a XVIII. század második felében a sárospataki kollégiumban meglévő kéziratosságot, amely - egyebek mellett - minden bizonnyal mélyen merít a népi dalköltésből is. Azt gondoljuk ismereteink kapcsán, hogy ma is helytálló O. Nagy Gábornak az a megállapítása, hogy a diákköltészet alapvető sajátosságát a rokokó-szentimentális elem és a népiesség különös keveredése adja meg.

5 E stíluskeverékben a rokokó elem egy különös magatartásforma, egy nem lévő életérzés mesterkélt „élményének" eredménye. Arra kell gondolnunk, hogy a diákköltők azért fordulhattak olyan felfokozott érdeklődéssel a rokokó stílus felé, mert az ő életükből, környezetükből hiányzott a finomságnak, a könnyedségnek, a szalonvilágnézetnek minden megnyilatkozása.

6 Miközben hasonlítani akarnak e finomkodó világhoz, úgy, hogy a rokokó-szentimentális elemeket gyakorta túlzásba viszik, minduntalan kiütközik magatartásuk élményszegénysége, mesterkéltsége. S épp ezáltal kap a diákköltészet sajátosan vulgáris népi színezetet. Erre figyelmeztet Bán Imre is, hogy ez „nem a műköltészet népiessége, hanem a nép köréből származó, oda visszatérő értelmiségi tollforgatók természetes, szándékolatlan, szinte azt mondhatnók: ösztönös népiessége. Ez a magyaros, olykor paraszti kifejezésmód keveredik a klasszikus poétikai iskolázáson keresztülment költő mesterségbeli tudásának fitogtatásával, sőt a korszerű divatos ízlés, a rokokó cicomákon való kapkodással. Éppen ez adja meg különleges ízét."

7 A rendkívül bőséges anyagot nem részletezzük a folklór és a lírai dalműfajok kapcsolata

8 szempontjából, elsősorban a népiességgel való összefüggést emeljük ki. A rokokó-szentimentális elemekkel kevert népiességet leginkább a szerelmi témájú versek képviselik. Néhány jellemző példa a Szkárosi-Járdánházi melodiáriumból (1787): Talán nem is anya fajzott A Pünkösti rósa rajzott Szebb vagy szives Diamánál Pirosabb vagy a rósánál.

9 Nem leszek én már szerelmes Mert szeretni veszedelmes Kupidonak nyila mérges Ritka szív az melly nem férges.

lQ Ha nem láttam volna galamb képed Nem fogott volna meg léped Eddig személyeddel tsak paszkáztam Már most bánom hogy hibáztam.

11 5. O. Nagy G., 1942. 60. 6. O. Nagy G., 1942. 61-62. 7. Bánl.-Julow V., 1964. 14. 8. A kapcsolatra vonatkozóan lásd bővebben: Küllős L, 1969. 235-245. 9. Tiszáninneni Református Egyházkerületi Nagykönyvtár (a továbbiakban: TRENS) Kézirattára (a továbbiakban: Kt.) 513. 246. 10. TRENS Kt. 513. 245. 11. TRENS Kt. 513. 244. 540