A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KOMÁROMY Sándor: A 18. századi sárospataki kéziratos versgyűjtemények II. (Népdalszerű és népoktató szövegek)

A 18. SZÁZADI SÁROSPATAKI KÉZIRATOS VERSGYŰJTEMÉNYEK II. (Népdalszerű és népoktató szövegek) KOMÁROMY SÁNDOR Népdalszerű szövegek, folklór, népiesség AiZ előző fejezetekben már megállapítottuk, hogy a kéziratos versgyűjtemények és a népi kézírásos könyvek között alapyető tartalmi, funkcionális és időbeli különbségek vannak. * Mindezekkel összefüggésben úgy véljük, a különbségtevésben igen lényeges a népiesség megítélése. Előrebocsátjuk, hogy amikor mi a továbbiakban népiességről szólunk, akkor főként az irodalmi népiesség fogalmához tartozó jelenségeket veszszük számításba. E megállapítás azért is szükséges, mert a népiesség nemcsak az irodalom relációjában vizsgálható, hanem megtalálható a megegyező társadalmi és világnézeti tényezők eredményeként a társművészetben is.

1 Arany János is töprengett az illő megnevezésen. Népiességünk a költészetben című vázlatában megállapítja: „A népiesség fogalma közönség s írók nagy része előtt nincs tisztában". Majd: „Népiesség és népszerűség nem egy. A népies lehet népszerű, a népszerű nem mindig népies".

2 Dolgozatunkban azzal a népiesség fogalommal dolgozunk, amely Horváth János, Szauder József, Barta János elméletére épül. Ezek az értelmezések a népiességnek egy szűkebb és egy tágabb tartalmát mutatják be. Az irodalmi népiességen - szűkebb értelemben - a népköltészet és a nép iránti érdeklődést és vele együtt az irodalomnak a népköltészethez való tudatos idomulását értjük.

3 A tágabb tartalmú definíció magába foglalja a szűkebbet, azt mintegy magasabb szintre emelve és tárgyilag szélesebb körre kiterjesztve. Tehát: a magyarság történeti etnikuma élő, és így köztulajdonná tehető hagyományának összekapcsolódása egy népi érdekű eszmeiséggel, amelyet az alkotó a népélet, népi alakok, érzelmek stb. ábrázolásán, illetve kifejezésén keresztül sugároztat.

4 Akár a szűkebb, akár a tágabb megfogalmazású definíciót vizsgáljuk meg, mindkettőben jelen van a szándékosság, az irodalmi népiességet meghatározó, egymást feltételező tartalmi és formai elem. 1. Vö. pl. Bartók B. 1948.; Szabolcsi B., 1958. Az irodalmi népiesség és a zenei népiesség rokonságára vonatkozólag: Szegedy-Maszák M., 1968. 433-445. 2. Arany J., 380. 3. HováthJ., 1927. 42.; Szauder J., 1958. 156. 4. Szauder J., 1958. 156.; Barta J., 1956. 165. 539 \