A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

MOGYORÓSI Sándor: Egyes gömöri hiedelemalakok interetnikus vonakozásai

Frankovics Gy. 1982. Vile kod Hrvata u Podravini. Magyarországi délszlávok néprajza 4. Budapest Grau, D. 1966. Das Mittagsgespenst (daemonium meridianum): Untersuchungen über seine Herkunft, Verbreitung und seine Erforschung in der europäischen Volkskunde. Siegburg Gunda B. 1956. Néprajzi gyűjtőuton. Debrecen Horváth I. 1976. A „vila" szerepe a nyugat-magyarországi horvát néphitben. Nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia. Red.: Kosa L.-Krupa A., Békéscsaba-Budapest Kolberg, O. 1874. Dzieía Wszystkie VII. Warszawa. 1913. A Magyar Korona országainak 1910. évi népszámlálása. Magyar Statisztikai Közlemény, 47., 48. Budapest Manhardt, W. 1904-1905. Wald- und Feldkulte. I-II. Berlin Nagy L. (Red.) 1920. Lexicon universorum Regni Hungáriáé locorum populosorum anno 1773 officiose confectum. Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása. Budapest Niederle, L. 1916. Éivot starych slovenű, zaklady kulturních starozitnosti slovanskych. Praha Róheim G. 1925. Magyar néphit és népszokások. Budapest Rugyenszkii, N. E. 1982. Cislennost' i rasselenije vengerskich grupp v Jevrope za predelami Vengrii. Sovetskaja Etnografija. Moszkva Szabó S. 1974. A délibáb és az ősi magyar hitvilág néhány eleme. Különnyomat a Jász Múzeum Jubileumi Évkönyvéből. Ujváry Z. 1966. Antropomorf mitikus lények a magyar és az európai agrárhagyományban. Műveltség és Hagyomány, VIII. Debrecen 1981. Agrárkultusz. Folklór és Etnográfia, 6. Debrecen 1984. Az ínteretnikus kutatásokról Észak-Magyarország népi kultúrájának vizsgálatában. Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai XV. Miskolc Zelenin, D. 1927. Russische (ostslawische) Volkskunde. Berlin-Leipzig INTERETHNISCHE BEZÜGE ZU EINIGEN GESTALTEN AUS DER ABERGLAUBENWELT IN GÖMÖR In der vorliegenden Studie werden die Aberglaubenwesen aus drei ungarischen Dörfern in der Slowakei (Gice, Mikolcsány und Nasztraj) einer Untersuchung unterzogen. In diesen drei ungarischen Dörfern im Murány-Tal gab es doppelte, das heisst, eine slowakische und eine ungarische, Bezeichnung für die Gestalten der Hexe (ung.: boszorkány), des Alp (ung.: lidérc) und dem sog. Schlüsselmädchen (ung.: Kulcsos Kisasszony). Eine MikroUntersuchung dieser lokalen Aberglaubengestalten bekräftigte jene Annahme, wonach eine Vermischung nicht nur in den Namen, sondern auch in den tatsächlichen Eigenschaften dieser Aberglaubengestalten eingetreten ist. Mit einer Analyse eben dieser Erscheinung sucht der Autor nach einer Lösung von zwei Problemkreisen. Zum einen: die Präzisierung der ethnisehen Zusammensetzung der drei Siedlungen, auf deren Boden die hier aufgezeigten Kulturerscheinungen ge-