A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon II. (Szokásvizsgálat)

2.20. A fejfákról A pányoki fejfák formájukra nézve az oszlopos, s azon belül az embert ábrázoló fejfák csoportjába tartoznak, bár igen absztraháltak. Népi elnevezésük, s részeik népi terminológiája még jól mutatja azonban az emberi testhez való kötődésüket. A fejfa földbe kerülő része a láb, a felmagasodó oszlop a törzs, ezen kap helyet a has domborulata. A körplasztikusan megfaragott fejrészt a nyak köti a törzshöz. A magyarlakta területek református temetőiben sok hasonló, absztrahált ember alakú fejfa áll. Ezeknek eredete még nincs eldöntve. Igen valószínűnek tűnik, hogy egykor a halottakat az élők között helyettesítő bábuk lehettek a fejfák, mint arra példák a rokon népeknél is találhatók.

69 C) A PÁNYOKI HALOTTI SZOKÁSOK KÖZÖSSÉGRE VONATKOZÓ TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI • 0. A vizsgálat szempontjai 0.1. Az előző fejezetben annak az ősi fikciónak fennmaradt elemeit kíséreltem meg a mai szokássorból kiemelni, amelyekre az élők halottaikról gondoskodó szokásgyakorlata támaszkodik. Ezzel szemben ebben a fejezetben azokra a szociológiai automatizmusokra kísérelek meg rámutatni, amelyek a halotti szokások gyakorlását - mint kollektív akciót - egyáltalában lehetővé teszik. A halotti szokássor rituális tartalma nem más, mint emberöltők hosszú során keresztül kialakult „költemény", melyet közösségi szükséglet hozott létre. Ennek a „költeménynek" szuggesztív, közösségi hatású megvalósításához azonban elengedhetetlenül szükséges a kollektíva tagjainak valóságos együttműködése, rituális társasmunkája. A továbbiakban az egyének azon csoportját tekintem vizsgálatom alapegységének, kiket a halotti szokások azonos ismerete tart általában össze, pedig a szokások együttes gyakorlása haláleset alkalmával. Ezt a - szokások szempontjából meghatározott - közösséget a szokáshagyományokon kívül megélhetési, területi, rokonsági egymásrautaltság is összefűzi. Pányok esetében egy egész falu felel meg a fenti szokásegységnek, hiszen a pányokiak mind egyféleképp ismerik a halotti szokásokat, s hasonlóképpen is gyakorolják adandó alkalommal. A szokásgyakorlatban az egész falu részt vesz, minden család képviselteti magát. A halotti szokások központi, rituális-ceremoniális tevékenységeinek megvalósítói mindig a vér- és műrokoni kötelékekkel összekapcsolt személyek, rokoni kiscsoportok, míg a faluközösség - a nagycsoport - csak a szokássor folyamatának lényeges mozzanatai alkalmával képviselteti magát, jóllehet a szokáshagyomány előírja a kiscsoport tagjai számára a falu egész közösségének értesítését (ld. A halál hírüladása című fejezetben). 0.2. A továbbiakban az 1. ábrán látható modell segítségével kísérlem meg a szociokultúrás organizmus azon különféle szervezettségi állapotait szemléltetni, melyeket az a halotti szokásgyakorlat folyamán felvesz. Az ábrán a belső kör jelképezi a falut, s foglalja magában az azonos szokásegységbe tartozó közösséget. A szociokultúrás organizmus ez esetben családok összeműködésével funkcionál. Ábránkon a családot a két nem összekapcsolásával szemléltetem, mely olyan kiscsaládként értelmezendő, hol mindkét nemből három generáció él formailag 69. SolymossyS., 1930. 65-84. 513