A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon II. (Szokásvizsgálat)

--- 6 1. kép. 1. A faluközösség társadalmának modellje, 2. A temető, 3. A „túlvilág", 4. Egy családot szemléltető jel, mely a mindkét nembeliek együttélését is kifejezi, 5. A halotti szokássor rituális-ceremoniális aktusain részben résztvevő, részben azokat irányító hivatalos személy tartózkodási helye: a templom jelével kifejezve, 6. A faluközösség társadalmi kapcsolatait szemléltető erővonalak, melyek megszabják az érdekcsoportokat is együtt. A belső kört körülvevő körgyűrű a „halott falut", a „túlvilági erők körét" jelképezi, amelyet ugyan a népi tudat nem lokalizál konkréten, de - az adatokból kiolvashatóan - úgy képzel el, mint a falut, a faluközösséget befogó erőkört, ahonnan a legkülönbözőbb időben, irányból és formában érkezhetnek jelzések az élők számára. Az ábrán a temetőt - a népi gondolkodásnak megfelelően - olyan területnek jelöltem, amely részben az élő, részben a „halott" falu tartozéka. 1. Az előjelek funkciójáról 1.1. Az álmokról A közösségnek hol egyik, hol másik tagja láthat olyan álomképet, melyet a falu hagyományai szerint rossz események, esetleg halál előjelének tekint. Az efféle előjelek a legrendszertelenebbül, a legesetlegesebben bukkanak fel a legkülönbözőbb egyéneknél, akik általában nem is igen beszélnek álmaikról (ld. a recens anyagot). Az álmok által „figyelmeztetett" egyének egy ideig - legfeljebb három napig - gondosabban figyelik környezetüket, magukban latolgatják, kire vonatkozhat a rossz előjel, Amenynyiben nem tudják konkretizálni, elfelejtik. - Ez a folyamat - az álomjóslat felbukka514