A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon II. (Szokásvizsgálat)

3. Pszichológiai funkció: amely arra vall, hogy a hozzátartozóját gyászoló egyénnek szüksége van bizonyos ideig érzelmeinek, fájdalmának levezetésére, s ezt a halott hozzátartozót képviselő sír, sírj el közelében a legmegnyugtatóbb megejteni. A halott visszavonhatatlanul megüresedett helyét a lélekben a hozzátartozó emlékének gondozásával lehet fokozatosan tudatosítani. Ennek a folyamatnak is eszköze a temetőbejárás, sírápolás. 2.19.3. A halotti szokások hagyománya nemcsak az emberi cselekedeteket foglalta szigorú rendszerbe, hanem a szokással kapcsolatos tárgyakat is részesévé tette képzeletet és valóságot átfogó rendszerének. A temetőkért tüzetesebb vizsgálatával is kideríthetünk bizonyos motívumokat, amelyek a temető és a halotti mítosz kapcsolataira utalnak.

67 A „túlvilágiak" életét a nép hasonlatosnak képzelhette el a saját életéhez. így elengedhetetlenül fontosnak találta halottait egy bizonyos - asztrálisan meghatározott - rendszerben elhelyezni, hiszen az élők legfőbb tájékozódási módja is a Nap és a csillagos ég volt. Jó példa erre a pányoki temető, ahol a település nyugati oldalán kapott helyet a temető - s a kezdetektől itt volt. A temető nagykapuja éppen nyugatra tekint. A sírok szintén kelet-nyugati irányban rendeződnek. A fejfák a sírok nyugati oldalán vannak, s díszítésük, feliratuk is nyugati oldalukra van faragva. A holttestet a sírban fejjel nyugat felé, s arccal keletnek helyezik el. A pányokiak nem tudják szokásuknak magyarázatát adni, s a kellő anyag birtokának hiányában magam sem kísérelhetem azt meg, de fontosnak tartom felhívni a figyelmet erre a következetességre. A temető zártságát a területet körülövező árok - mely Pányokon csaknem feltöltődött már - s élősövény kerítés, valamint mindenkor gondosan zárva tartott kapu biztosítja. Ez arra figyelmeztet, hogy a népi gondolkodás kifejezetten hangsúlyozni kívánja az élő közösség elkülönülését a halotti közösségtől. Ezt az elkülönülést Pányokon nemcsak a valóságos kerítéssel, illetve árokkal érzékeltetik, hanem azzal is, hogy a kerítésül szolgáló élősövény vadrózsabokrokból áll. A vadrózsa általánosan ismert gyógynövénye a magyar népnek, s varázslataiban is gyakran használja védekező jelleggel, így hát joggal feltételezhetjük, hogy a vadrózsasövény elzáró, elkerítő mivoltának kettőssége alkalmazkodik a temetőkert kettős ellenőrzéséhez. Fontos a csipkebokor e kettős védőerejének ismeretéhez az az adat Pányokról, mely szerint a szemmel vert kisgyermekek ruhácskáit szétszaggatva, a temető vadrózsakerítésére dobálják az asszonyok. Ezt az adatot kétféleképpen is értelmezhetjük: Tekinthetjük a cselekvést áldozatnak, amelyben a gyermek helyett annak - az integritásos gondolkodás szerint - hasonmását áldozzák fel a negatív erőket képviselő temetőkerítésnek. Ám valószínűbb az a feltevés, amelyre több példa akad a magyar nyelvterületen,

68 miszerint a cserjéket, bokrokat a pogány időkben a bolygó lelkek szállásainak tekintették, s a betegről levetett rongyokat aggatták rájuk, hogy ily módon bírják a rontás visszavonására. A pányoki temetőben sok a szilva- s almafa. A helyi hagyomány mit sem tud a temetőbe ültetett gyümölcsfák hagyománybeli jelentőségéről, mégis fontosnak tartom hangsúlyozni ezt a tényt. (Magyar nyelvterületen számos példa található hasonló gyümölcsfákkal beültetett temetőkre: pl. Jósvafő, Gömörszőllős, Marosvécs stb.) A halált jelző faragott fejfák s az életet jelképező gyümölcsfák ellentéte, illetve harmóniája mintha csak azt az általános népi vélekedést volna hivatott kifejezni, hogy a halálból élet, s az életből halál lesz. Ezt a magába záródó kört szimbolizálják az emberre vonatkoztatva a korhadó fejfák s a termő gyümölcsfák. 67. K, Kovács L., i. m. 318-319, 335-351. 68. O. Nagy G., i. m. 33-34.; Szendrey Zs., 1931. 98-99, 198.; WlislockiH., 1894. 320-326. 512