A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon II. (Szokásvizsgálat)

Mai pányoki adatok szerint a halottal egyrészt használati tárgyakat, másrészt rituális fontosságú tárgyakat temetnek. A keresztényi jelrendszerben rituális védekező erejű tárgy a zsoltároskönyv. Felteszem, hogy a zsoltárkönyv szoríthatta ki az egykor bizonyára meglévő pogány értelmű rituális védőeszközt. Ezért találhatni manapság csak használati tárgyakat a zsoltárkönyv mellett. 2.10. Az udvaron a koporsó A holttestet a megszomorodott házban mindig „lábbal kifele" fektették: amíg a szobában volt, addig a szoba ajtaja felé fordították lábbal, amikor pedig az udvarra viszik ki, úgy helyezik el koporsóját, hogy benne a halott feje a porta belseje felé, lába pedig a nagykapu felé mutasson. Ez a pozíció azt célozza, hogy a hótt útját ne vétse, s vissza ne térjen. A házban maradó élők védekezési módja ez. Az, hogy a nők számára jelöli ki pontosan a helyet a hagyomány - mindig a ház és a koporsó között kell állniok -, s a férfiak helyét csak hozzájuk viszonyítva határozza meg, arra enged következtetni, hogy a női nemnek különös fontosságot tulajdonít a hagyomány. Ügy tetszik, mintha a nők elzárhatnák jelenlétükkel, a nekik tulajdonított erővel a holtat házától. (E szokás és hiedelem pl. a mezőségi Széken is él.) A későbbiekben a halotti menetben találkozunk hasonló jelenséggel. A halotti szokássor ezen eseményére a közösség minden tagja elmegy, de legalábbis képviselteti magát. Ez a szokás még ma is - amikor végképpen nincsenek egymás segítségére késztetve a családok - él, ragaszkodnak hozzá: má tisztesség is olyan szomorodott házhoz elmenni. Feltehető, hogy a népi közösség egykori szoros és kényszerű összeműködése nyilatkozik itt meg. Pányokon - lévén a falu református - nem szokásos a siratás hagyományosan értelmezett formájában. Mégis az udvarra kitett koporsó mellett - azaz a faluközösség színe előtt - adnak kifejezést fájdalmuknak a legintenzívebb módon a hozzátartozók. Ezek a búcsúk - hiszen utoljára van portáján a halott - spontának, s meglehetősen közvetlen formában fejezik ki az érzelmeket. Az efféle siratás a váltakozó erejű, szavak nélküli zokogástól a spontán dallamra recitált, az összefüggő szöveget az érzelemkitörésekkel váltakoztató búcsúvételig számtalan változatot produkál. 2.11. A halottas menet A halottas meneteknek számtalan formája alakult ki a magyar nyelvterületen.

49 A menetet - mint közösségi megnyilatkozási formát - a szociálpszichológia művelői éppen úgy az egyik legősibb emberi rituálénak tekintik, mint az etnológia tudósai.

50 A halotti menetben a közösség együttes mozgással (kollektív kinetikus potencia) fejezi ki tiszteletét, és megtisztulásvágyát (vö. körmenetek). A praktikus célzatú tevékenységre - a holttest eltávolítása az élők közül - rituális-ceremoniális célzatú kinetikus effektusok épültek. A pányoki halottas menet szerkezetét szigorúan szabályozzák a hagyományok. E hagyományos szabályok közül szembetűnő a résztvevők nemek szerinti megosztása. A férfiak haladnak a koporsó előtt, mint az ünnepélyesség potenciális kifejezői, amit még csak hangsúlyosabbá tesz az a tény, hogy velük haladnak a menet hivatalos résztvevői (pap, kurátor, kántor). A férfiak efféle helye a nőkkel szemben a természeti népeknél éppen úgy, mint akár a századfordulón a matyóknál hasonlóképpen nyilvánul meg: a férfi halad elöl - készen az esetleges veszélyek elhárítására -, s mögötte bizonyos távolságra a nők - terhet cipelve, vagy gyermekeket víve magukkal. - Szembetűnő, 49. Vő. i. m. 250-259, 273-299. 50. Szendrey Zs., 1940a, 354-355. 507