A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon II. (Szokásvizsgálat)

keresztformával kétszeresen is kívánták biztosítani háborítatlanságukat az élők.

42 A kereszténység előtti időkben a karokat a test mellé, párhuzamosan fektethették. 2.7. Virrasztás Az éjszaka az ellenőrizhetetlen, romlást hozó erők napszaka a népi képzeletben. Ilyenkor nem szabad a holttestet magára hagyni, mert az könnyen válhatna e gonosz erők prédájává, s az élőkre is veszélyessé válhatna. Ezek ellen az erők ellen gyújtják meg Pányokon a lámpát, a petróleumlámpát, amely a tisztító és védőtűz jelképe.

43 De az élők maguk is azért gyűlnek össze ilyenkor a holttest körül, hogy az élő sokaság koncentrált erejével védekezzenek a „túlvilági" erőkkel szemben. Úgy tetszik, hogy az a tény, hogy Pányokon nők gyűlnek össze a holttest közvetlen közelében, s általában körformában ülik körül, ugyancsak pogány védekezési forma, melyben hangsúlyt kap a nemiség éppen úgy, mint az önmagába záródó térforma, a kör. A nők veszik körül az e világra érkezőt szülés alkalmával, rájuk hárul tehát - a népi gondolkodás jellegzetes következetessége szerint - az e világból távozó, s az új, létentúli létbe születő

44 minden gondja is. A virrasztók által gyakorolt vallásos cselekedetek - imádkozás, éneklés stb. tulajdonképpen az együttlét védekező jellegét manifesztálják a keresztény jelrendszer alkalmazásával. A virrasztás régebben Pányokon is sötétedéstől - tulk. a napi munka elvégzésétől - hajnalodásig tartott. Tehát a közösségnek addig kellett a saját erejének koncentrálásával védenie a halottat, amíg a - pogány hitben - központi szerepű, s tisztító erejű Nap nem veszi magára e szerepet. A lámpa a Nap fényét hivatott jelképezni. A virrasztó végezetével távozó férfiak halotthoz intézett szavai szintén kettős célzatúak. Egyrészt jókívánságaikkal, együttérző szavaikkal - melyeket kimondottan a holttesthez intéznek - a kimondott szó erejében bízva

45 igyekeznek az elköltözöttet „új életében" segíteni. Másrészt azonban e mondatok mind védekező jellegűek is, mindegyiknek a mélyén ott van félreérthetetlenül megfogalmazva, hogy „Maradj, ne háborgass bennünket!" A virrasztás legkülönbözőbb variánsai ismeretesek népünknél.

46 2.8. Sírásás Az a szokás, hogy a sírt csak a temetés napjára ássák meg végleges formájában, Magyarország más területein is ismert.

47 A pányoki szokás is - miszerint a sírt csak a temetés napján fejezik be ásói - minden bizonnyal a halott védelmét szolgálja azokkal a feltételezett negatív erőkkel szemben, amelyek a népi hit szerint az éjszaka folyamán befészkelték volna magukat a sírba, miután a testet a virrasztók miatt nem érhették el. 2.9. A koporsóba tett tárgyak Bizonyos tárgyaknak a halott mellé, a koporsóba helyezése az leginkább mutatja a pogány túlvilágba vetett hitet. Szerte Magyarországon ismert szokás,

48 s mindenütt azzal magyarázzák, hogy e tárgyakat a halott túlvilági létében még felhasználja. 42. GundaB., 43. Szendrey Zs., 1940a, 356-357. 44. Róheim G., i. m. 169, 255. 45. Solymossi S.'i.m. 322-324. 46. K. Kovács L., i. m. 99-101, 113-124 47. Uő. i. m. 320-335, 351-368. 48. Uő. i. m. 129-130, 160-185. 506 *