A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

FÜGEDI Márta: A gyermekmunka a matyóságnál

bek, akik a század első harmadában voltak eladó sorban.

33 A helyiségek meszelését, tapasztását ilyenkor gyakrabban végezték, hogy mindig „takaros" legyen a ház. Télen a kemencét minden héten meszelték, mert lerugdosták, eldörgölték az oldalát. A konyhát is-minden szombaton „kifeketézték". A konyha és a pitvar „fődjét", s ha a szoba is földes volt, azt is seprés után kicifrázták, lyukas bádoggal különböző mintákat locsoltak rá. A ház helyiségei közül mégis leginkább a pitvart igyekeztek díszessé tenni és tisztán tartani, kicsinosítani, hiszen a lány itt fogadta az udvarló legényeket. Azt alanyt, aki nem törődött a pitvarral, megszólták. Az eladó lány feladata volt a ház előtti kis virágos kert gondozása is. A lányos ház ablakai tele voltak mályvarózsával, muskátlival. A nagylányoknak már minden munkában részt kellett venniük a ház körül és a mezőn is. A háztartás legtöbb munkáját szinte önállóan végezték. Vasárnap délelőtt mise után az eladó lányoknak már nem illett kimenni játszani, szórakozni, anyjuk mellett főztek a konyhában. E korra a kenyérsütés nehéz munkájában a dagasztás az ő feladatukká vált. Ilyenkor kora hajnalban kellett kelniük, hogy reggelre már ki is süljön a kenyér. „Ne lássa meg a nap a kenyeret a teknőben" - azt mondták.

34 „Csurog-e már az eresz?" - kérdezte az anyjuk, ha már nagyon izzadtak a lányok a dagasztásban. A nagylányra komoly munka várt a heti mosásnál-szapulásnál is. Ezt is kora hajnalban kezdték, hiszen a vízmelegítés, a lúgzás, szapulás sok időt kívánt.Anyja mindig arra tanította a nagylányt, hogy szorgalmas, dolgos legyen. „Előkelő" legyen majd a más házában, ha férjhez megy, vagyis mindig ő keljen fel legelőször, nehogy megszólják, lustának tartsák.

35 Eladó lány korban a varrás munkája is kiemelkedő fontosságúvá vált. Télen ez volt a fő munka Mezőkövesden. Gyakran a többi házi munkát is alárendelték ennek. Reggel gyorsan „elvégeztek a jószág körül", rendet tettek a házban és leültek varrni. Az eladó lányokat a varrás miatt sokszor megkímélték más munkáktól, sokszor anyjuk, nagyanyjuk elvégezte helyettük azokat a házi munkákat, amely egyébként az eladó lányok számára kötelező lett volna. így volt ez mindenekelőtt, ha már a stafírung készült. A stafírung darabjai mellett a férjhez menő lányok varrómunkái közé tartozott a vőlegénynek szánt jegying és jegysurc gazdag hímzésének elkészítése is.

36 Ezt azonban sokszor nem maguk varrták ki, hanem megfizették szépen varró asszonyoknak. Idegennel csináltatták meg a sajátjukat, miközben idegennek varrtak maguk is. „Inkább varrok a kereskedőnek, kivarrom az árát!" - mondták. Mezőkövesden a hímzőmunka, a varrás fontosságának előtérbe kerülésével, és a varrás mint bérmunka, mint pénzkereseti lehetőség kialakulásával párhuzamosan az átlagosnál sokkal hamarabb, már a századforduló után kezdett háttérbe szorulni a hagyományos téli női munka, a fonás-szövés, s ennek következtében a fonó mint munka és szórakozási alkalom jelentősége. Kis Jankó Bori, az 1876-ban született híres íróaszszony életrajzából tudjuk, hogy az ő lánykorában még illett a lányoknak fonni-szőni, de a telente felállított eszváta mellett már ő is szívesebben varrt, és csak, ha idegen érkezett, akkor „ugrott be az eszvátába".

37 A múlt század végén a fonni-szőni tudás még hozzátartozott a lányok munkájához, s egyben értékmérő is volt. „Ezt a lányt vedd el, fiam, jól tud fonni, nem bánod meg, ingre, gatyára nem lesz gondod!"

38 Az eladó lányok és legények a matyó summáscsapatoknak is állandó résztvevői voltak. A summásélet több hónapi kemény munkát, a faluközösségből, a családból való 33. Vö. MorvayJ., 1955. 31-64. 34. Fél E. gy., 1951. HOM NA. ltsz.: 766. 35. Vö.FügediM., 1981.72. 36. Vö. Györffy L, 1929. 142. 37. Dajaszászyné Dietz V., 1952. 145. 38. Lajos Á., 1975.680. 492