A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIGA Gyula: A tésztakészítés sajátos eszköze a magyarságnál (csigacsináló táblácskák)

sokból kihüvelyezhető adatok nem teszik lehetővé általános tanulságok megvonását, témánk vonatkozásában mégis szembetűnők az eltérések a különböző kis- és nagytájak között. Az Alföldön és az Északi-középhegység területén általánosan ismert ez a tésztaféle, ezeken, a tájakon a lakodalmi étrend elengedhetetlen része a húslevesbe, főleg baromfi húsából készült levesbe főtt csigatészta. Adataink azt jelzik, hogy ezekben a régiókban nem egyszerre, s nem egyenlő jelentőséggel kapott azonban helyet az ünnepi étrendben: amíg a palócoknál már a múlt században elmaradhatatlan a csigaleves még a legszegényebb házak esküvői lakomájáról is,

17 addig pl. Beregben csak későn jön divatba, s a lakodalmas vőfélyversekben csak 1930-35 táján bukkan fel a csigaleves említése.

18 Szatmárban, a Nyírségben, Hajdúságban, a Sárréten, Békés megyében, a Kis- és a Nagykunságban, a Tisza-völgyön, a Jászságban általánosan ismert, a Dél-Alföld középső részén azonban már kevésbé. Baja környékén még ismert a kifőtt tésztának ez a típusa, de nem jellemző,

19 Mohács környékén viszont már nem ismerik.

20 A Dunántúlon is számos helyen felbukkan a lakodalmi étrendben a lúdgégés leves, de a Nyugat-Dunántúlon szinte megyényi részeken ismeretlen (pl. Győr és Mosón megyék). Nem ismerik ezt a tésztafélét a nyugat-dunántúli németek sem.

21 Kardos László az őrség népi táplálkozását ismertetve, éppen ezt a tésztafélét említi annak érzékeltetésére, hogy e vonatkozásban mennyivel szegényesebb a Dunántúl népi táplálkozása, mint a debreceni vagy a nagykun területeké.

22 Ezen a helyen sem hagyhatók figyelmen kívül természetesen a telepítések problémái. Tudjuk, hogy pl. Mosonmagyaróvár környékére a Hajdúságból áttelepült családok vitték magukkal a csigatészta készítésének szokását és eszközeit,

23 s hasonlót kell gondolnunk a Bükkaljáról Baranyába települtek, s más népcsoportok esetében is. Kevés adatunk van e vonatkozásban a határainkon kívül élő magyarság, ill. a szomszédos népek hagyományos táplálkozásáról. A XIX. századi erdélyi adatok nagy múltú hagyományról tanúskodnak,

24 a Felvidéken viszont alig akadhatunk nyomára, s a recens adatokban is csak szórványosan fordul elő.

25 Adataink azt jelzik, hogy az igényesebb tésztafélék, köztük a csiga készítésének növényföldrajzi tényezőkkel magyarázható határai vannak. Észak felé ezt az alföldi búzatermő zóna szélén húzhatjuk meg, mivel e tésztaféle készítésére csak jó minőségű búzaliszt alkalmas. Az északi hegyvidék lakosai a szükséges gabonamennyiséget a nagy hagyományú táji munkamegosztás kapcsolatai révén szerezték be elsősorban. Mindez természetesen önmagában kevés ahhoz, hogy a jelenség kialakulásának feltételezhető helye lokalizálható legyen. Ehhez be kell vonnunk a vizsgálatokba a rendelkezésünkre álló eszközöket, a tárgyi emlékanyagot is. A csigatészta készítése és annak alkalma A csigatészta a legigényesebb, legtöbb munkát igénylő levesbevaló, éppen ezért csak az ünnepi étkezések (elsősorban lakodalom) alkalmából készítik. Csak húslevesig Istvánffy \. m. (1894)41. 18. Csiszár Sarolta közlése. 19. Sólymos Ede és Szőj ka Emese közlése 20. Sarosácz György közlése 21. Kücsán József szíves információja 22. Kardos László 1943. 27-28. 23. Ács Anna közlése 24. Szabó T.i.m. 122-123. 25. Ludvik Neufeld levélbeli közlése 468