A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIGA Gyula: A tésztakészítés sajátos eszköze a magyarságnál (csigacsináló táblácskák)

be, főleg a tyúklevesbe főzik. Készítése során a lisztet sok tojással, víz nélkül, keményre gyúrják, majd a kész tésztát vékony lapokra (levél) nyújtják. Az elnyújtott tésztát apró négyzet vagy rombusz formájúra darabolják, s az apró tésztadarabkákat az orsó segítségével, az e célra szolgáló eszközön pödrik bordás csövecskévé. A Hajdúságban más módon is készült a csiga: csak keskeny szalagokat metszenek ki a tésztalapból, s a tésztacsíkokból mindig csak annyit szakítanak le, amennyit az egyszeri feltekerés igényel. A szép csigatészta - hasonlóan más gyúrt tésztákhoz - dicséri a gazdaasszonyt. Szép sárga színét a sok tojástól nyeri, mérete és formája azonban a helyi ízlés és hagyomány tükrözője. E vonatkozásban akár szomszédos falvaknak is más volt az ízlése. Pl. a tiszaigari asszonyok „hegyes" csigákat formáztak, szemben a kunmadarasiak „tompa" tésztáival, vagy a kunságiak apró csigájával.

26 A bükkalji Cserépfalun megszólták a közeli Répáshuta asszonyait, mert azok olyan nagy csigákat csináltak, amiből „csak kettő fért el egy gyufásdobozban".

27 Kisebb, családi körben megült ünnepekre a háziasszony maga is elkészítette a csigát, esetleg nagyobb lánya(i) segítségével, ám a disznótor, de különösen a 100-300 főt is ellátó lakodalmi étkezés előkészítéséhez nem volt elegendő a családi munkaerő. Egy-egy lakodalomra 50-150 levél tésztát is meggyúrtak. Az Alföldön és az északi hegyvidéken a csiga készítése a hagyományos társasmunkák jeles alkalma volt, szemben a Dunántúllal, ahol csak szórványosan fordult elő. A csigatészta készítésének alkalma (csigacsináló, csigataposás, csigavégtaposás, csigapergető) általában egy héttel a lakodalom előtt volt,

28 néhol az ünnepet megelőző napon került rá sor. Ez fontos része volt a menyegzői előkészületeknek. Az elmúlt két-három évtizedben - főleg a nők munkavállalása miatt - már nem annyira kötött ez az alkalom, mint korábban volt. A tészta készítésére nemegyszer 50-60, különböző korú lány és asszony is összegyűlt. Ezek főleg a szomszédok és a rokonok közül kerültek ki, de helyenként szokás volt, hogy minden, a lakodalomba meghívott család képviseltette magát a munkában. A nők egy-egy tányér lisztet, 10-20 tojást vittek magukkal a csigacsinálóba, ezzel járulván hozzá annak kellékeihez. A munkához általában mindenki otthonról vitte magával a saját eszközét, csigacsináló ját. A csigacsináló alkalmával kiürítették a lakás helyiségeit, a szomszédokból kölcsönkért asztalokkal, székekkel, alkalmi lócákkal rendezték be azokat. A munka a csoporton belül meghatározott rendben folyt. A nők egy része gyúrta a tésztát, néhányan nyújtották és darabolták, a többségük pedig pödörte, formálta a csigát. A kész tésztát száradni hagyták, s a lakodalom előtti napon vízben kifőzték. Népünk ugyanis ezt a tésztát általában nem a levesbe főzi bele, hanem vízben főzi meg, s a kifőtt tésztára merik rá a forró levest.

29 A munka során a háziak általában süteménnyel, borral kínálják az asszonyokat, de volt, ahol kiadós vacsorát főztek számukra. A tészta készítése közben a nők beszélgettek, énekelgettek. A fiatal lányok számára a csigacsináló a felnőtté válás egyik fontos színtere volt, ahol az idősebbektől sok mindent hallottak, tanultak. A munka végére a legények és a felnőtt férfiak is gyakran megjelentek.

30 Gyakran hoztak magukkal zené26. Bakó Ferenc 1954. 258. 27. Huseby Éva Veronika 1983. 13. 28. ÚMTSZ. I. 820-822.; Madarassy László 1931. 34-35.; Magyar Néprajzi Lexikon I. 500. 29. Hegyi i. m. 375. 30. Szendrey Ákos 1938. 128-129.; Viga Gyula 1984. 115.