A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIGA Gyula: A tésztakészítés sajátos eszköze a magyarságnál (csigacsináló táblácskák)

3. Az Északi-középhegység palóc területein a bordás tészta, bordás csík, bordás haluska kifejezésekkel jelölte a népnyelv ezt a tésztafajtát.

9 Ez a szó keleten a bükki palócoknál váltja fel a Sajó, Bódva és Hernád völgyében, valamint északkeleten általános csiga alakot. A tésztaféle elnevezésének különbsége, főleg a csiga és a lúdgége kettőssége már a korábbi irodalomból és szótárainkból is kirajzolódik. Ballagi Mór szótára, a CzuczorFogarasi-féle szótár, valamint Szinnyei József munkája a lúdgégénél említi ezt a kifejezést.

10 Az utóbbi jelzi, hogy ez az alak Vas megye, a Csallóköz és Tata (Komárom megye) mellett Kecskeméten, valamint Abaúj és Zemplén megyékben is elterjedt. Ecsedi István a Tiszántúl népi táplálkozásáról szóló monográfiájában azt írja, hogy „A nyújtott tészták királynője a csiga, vagy újabban igen helytelenül lúdgége"." Recenziójában Tolnai Vilmos - a szótárirodalomra való hivatkozás mellett - Debrecen nagy szülöttét, Csokonai Vitéz Mihályt citálja, aki a Dorottyában (1799) lúdgégét említ, s a vershez írott jegyzeteiben maga magyarázza: „Lúdgége névvel nevezik a Duna két mellékén a tésztának azt a nemét, amelyet a Tisza körül csigának hívnak".

12 Pontosan utal erre a táji különbségre Eötvös Károly is (1901): „Még a fölséges húslevesben is olyan tészta volt, amit az Alföldön csigának, túl a Dunán pedig lúdgégének nevez a háziasszony".

13 A fentebb jelzett szóföldrajzi eltérések meghatározzák a tészta készítésére szolgáló eszköz elnevezését is: amíg az ország keleti felében csigacsináló, csigacsináló borda, csigacsapó (Debrecen), csigapenderítő (Tiszántúl), csigasodró (Erdély), csigafa (Bükk hegység) kifejezések ismertek,

14 addig a nyugati országrészben lúdgége csináló (Enying), lúdgégeborda az eszköz neve.

15 A szóföldrajzi és tárgytörténeti adatok sajátos egybeesése, hogy amíg a csiga szóalak elterjedési területén általánosnak mondható e tésztaféle készítése, s előállítását változatosabb eszközkultúra szolgálja (lásd alább), addig a lúdgége területen ma is kevéssé elterjedt ez a készítmény, kiterjedt részeken egyáltalán nem is ismerik, s előállítására csak egyszerű szövőborda-darabok szolgálnak. A nyelvterület keleti részén fellelhető, változatosabb névanyag önmagában is a korábbi eredetet látszik igazolni, együtt a nyelvünkben általános, több jelentésű, de korai tőalakot őrző csiga szavunkkal.

16 Nem állnak ugyan rendelkezésünkre korai nyelvtörténeti adatok, de jelenleg semmi nem utal arra, hogy a lúdgége alak korábbi lenne, vagy ezt megelőzően más kifejezés szolgált volna e tészta megjelölésére. Nyilvánvalóan önálló szófejlődésre kell gondolnunk, amely mögött azonban sejthető egy eszköz és a vele készített élelemféleség kelet-nyugat irányú terjedése, az alföldi tésztás vidékekről kiindulva. A csigatészta elterjedése A magyar népi táplálkozás kutatása ma még adós az egyes tésztafélék, köztük a gyúrt tészták típusainak kartografikus feldolgozásával. Bár a táji és lokális feldolgozá9. Istvánffy Gyula 1894.41.; Istvánffy Gyula 1898. 310.; Bakó Ferenc 1955.359.; Magyar Néprajzi Lexikon I. 500. 10. Ballagi Mór 1873. II. 202.; Czuczor Gergely-Fogarasi János 1865. III. 1568.; Szinnyei József 1893-96. I. 1368. 11. Ecsedi István 1935. 35. 12. Tolnai i. m. 128. 13. A magyar nyelv értelmező szótára (továbbiakban: MNYÉSZ.) IV. 866-867. 14. ÚMTSZ. I. 820-821.; Szabó T.i.m. 124. 15. Bálinti, m. II. 64.; Lukács László szíves közlése. 16. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (továbbiakban: TESZ.) I. 521. 467