A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIDA Gabriella: A gönci fazekasság

a századfordulóról megmaradt edényekkel összehasonlítva ezt a feltételezést, megengedhetjük, de biztosra nem vehetjük, mert egy ilyen következtetéshez vezető összehasonlításhoz mindkét tárgycsoport száma elégtelen. Az azonban a két tárgyegyüttes és a kassai Miklós börtön jelenlegi kiállításán, illetve az 1942-ben ott állt kiállítás fotókkal ellátott katalógusán szereplő edények összehasonlítása révén bizonyos, hogy a gönci edények formáinak, díszítményeinek forrása és gyökere legkorábban Kassa fazekas termékeiben található meg.

48 Ez azért is nyilvánvaló, mert a földrajzi helyzet miatt a kis mezővárosnak elsődleges vásárlóközpontja Kassa volt. Egyértelműbb a sárospataki parasztkerámia közvetlen hatása a gönci csuprosok termékeire. Különösen az ecsetes festésű edények növényi motívumaiban mutatkozik meg szembetűnően. A két központ technikai tudásának különbsége azonban még a hasonlóságok mellett is szembetűnő: a gönci növényi motívumok teljesen széthullottak, színben, formában egyszerűbbek, sutábbak. Alapvető különbség, hogy a gönci tálmunka szinte kivétel nélkül világos alapfestésű, a fekete alapú tál ismeretlen. Kevéssé látványos a gömöri központ hatása, időben pedig követi a patakit. Magyarázza ezt a közös piac ízlése, valamint a majdnem megegyező edényösszetétel. A díszítésben a spongyázás gyakorisága, a színek és némely motívum teszik a két műhely termékeit hasonlóvá. Legszembetűnőbb az ún. faragott edényeken, a késői korsók formáin és díszítményén. E három, a legnagyobb hatást gyakorló központ mellett említenünk kell még három települést. Időben ezek között leghamarabb következik, és egyáltalán nem ismert Miskolc hatása. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ugyanis, hogy a gönci fazekasság központi alakja - Egeresi András - Miskolcon tanulta a mesterséget! A másik falu Pazdics, ahol összetételében hasonló edényeket készítettek, mint Göncön vagy Gömörben. A fekete alapú, fehér geometrikus díszítésű edények díszítményei és színei egyértelműen mutatják a vásárlók többségének szlovák voltát. A túl direkt párhuzam megvonásától óvakodnunk kell azonban, hiszen alapvető különbségek is kimutathatók a kétségtelenül meglévő hasonlóságok mellett.

49 Az 1930-as évek második felétől Mezőtúrról szerezték be a gönci mesterek mind a festék egy részét, mind a máz alapanyagát. Az ottani fazekasokat dicsérték, szakmai fölényüket elismerték. Ifjú Takács János többször utazott le azzal a céllal Mezőtúrra, hogy kifürkéssze és alkalmazza ismereteiket. A legkésőbbi hatás tehát Mezőtúrról érte Gönc fazekasságát. Román János megállapítását, mely szerint a gönci fazekasság „rámutat a kapcsolatok keresésének új útjára: a pataki és a gönci kerámián mutatkozó rokon vonások a Gömör-vidék felé mutatnak" ,

50 nem fogadhatjuk el. Ha el is indult ilyen motívumátadó folyamat, kiforrni nem tudott, mert a mesterség elhalása miatt nem volt rá kellő ideje. A kialakuló fazekasközpont bizonytalan útkeresése talán betöltött Sárospatak és Gömör között egyfajta összekötő láncszemet, utánozva a két országos központ díszítési sajátosságait. Mindkettőnél később alakult azonban ki, ezért az utánzás révén létrejött hasonlóságnál nagyobb jelentőséget nem tulajdoníthatunk neki. Éppen fordítva: az időeltolódás miatt inkább mindkét központ elemeit ötvöző, felhasználó, mintsem közvetítő szerepről lehet szó a gönci fazekasság és a nála volumenében és minőségében is jelentősebb két országos központ között. A díszítés, a festés és mázazás minősége jól példázza a paraszti művészet széthullásának utolsó fázisát. Szétesett, nagy foltot hagyó, szervetlen növényi ornamentikát, 48. Mihalik S., 1942. 36-41. kép 49. Plicková, £., 1959. 50. Román J., 1955. idézi: Domanovszky Gy., 1981. 186. 460