A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIDA Gabriella: A gönci fazekasság

sietve berázott, kapkodva festett edényeket bizony szép számmal találunk köztük. Minden esetben világos, fehér vagy sárga alapon a barna-sárga-zöld-szürke különböző árnyalataival virágoztak, nagyon ritkán a kékkel is. A legutolsó idők kivételével nem festettek sötét alapú edényre, kerülték a harsány színeket, inkább pasztell, tompább színhatásra törekedtek. A jellegtelen, minden egyediséget nélkülöző használati edények közül azonban kiemelkedik néhány edénycsoport, ami legtöbbször díszítésben, néhol formában is összetéveszthetetlenül gönci. Ezek között is kiemelkednek a századforduló zöldmázas, metszett butykoskorsói, különösen a két sajátságos ornamentikája révén: a rozmaringkoszorúban lévő koronás címer és a szintén rozmaringág alkotta szív. Ez a két díszítmény túlélte az eredeti formát, és az azt felváltó, szintén csak Göncre jellemző, megrendelésre készített zöldmázas tejesedény-együttesre, az ún. váltócsuprokra kerültek át. Markáns, jól elkülöníthető edénycsoportot alkotnak a Hernád-völgy keresett sötétbarna-fekete alapú, karcolt vagy kaolinnal geometrikusán díszített tejesedényei, szilkéi, valamint a „Május" feliratú, kívül alapszín és máz nélküli tejescsuprok. Jellemzik végül Gönc fazekastermékeit azon cserépedény típusok is, amiket egyáltalán nem készítettek: egy-két szabályt erősítő kivételtől eltekintve

51 nem formáztak butellát, kulacsokat, kancsót is csak igen ritkán. Ma már a faluban maguk a fazekasok és azok családtagjaik sem nagyon ragaszkodnak a helyi készítményekhez. Román János már 1952-ben panaszolta, hogy alig lehet Göncön helyi cserépedényt találni. Ma Abaúj bármely településén könnyebb rájuk bukkanni, mint magán a készítőhelyen. Az asszonyok az ötvenes évek elején tízszámra verték földhöz a tejescsuprokat, hogy ne kerülgessék a padláson, ha már úgy sincs rá szükség. Mindezekkel együtt is Gönc egyike volt a legtovább működő népi kerámiaközpontjainknak. IRODALOM Bodgál F., 1958! Beszélgetések Áfra bácsival. Észak-Magyarország, 1958. jan. 19. Bodó S., 1975. Fazekas mesterlegények Miskolcon 1768—1872-ig. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 14. 89-92. 1978. Fazekas mesterlegények származása Miskolcon 1768-tól 1872-ig. Ethnographia, LXXXIX. 263-266. Borovszky S.-Sziklay J. (szerk.), 1896. Abaúj-Torna megye és Kassa. Magyarország vármegyéi és városai. Budapest Domanovszky Gy., 1942. Népi fazekasság. Budapest 1973. Magyar népi kerámia. 2. kiad. Budapest 1981. A magyar nép díszítőművészete. Budapest Galgóczy K., 1855. Magyarország -, a Szerbvajdaság a Temesi Bánság mezőgazdasági statiszticája. Pest Gazda L.-Varga Gy. (szerk.), 1989. Hajdú-Bihar megye népművészete. Budapest Iványi B., 1926. Göncz szabadalmas mezőváros története. Karcag Jekelfalussy J. (szerk.), 1892. Magyarország iparosainak és kereskedőinek lak- és címjegyzéke. Budapest 51. Déri Múzeum (Debrecen); DGY: 75. hízott sertés alakú, DGY: 272. asszony alakú, kalapja eltávolítható. A Dunántúlon vásárolta Déri György, eredetét Göncről jelölte meg. 461