A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIDA Gabriella: A gönci fazekasság

- éppen ez az edényfajta nem volt. Ez a jellegzetes tejesedény a „Május" feliratú, kívül alapfestés és mázazás nélküli tejescsupor (24. kép). Nagy számban készítették, igen keresett volt. Különösen kedvelték a fazekasok, mert azonos idő alatt jóval többet tudtak belőle készíteni, mint a festettekből és mázosakból. Díszítésük nagyon egyszerű: a nyaki fehér zsinórozás alá gurgulyával a „Május" szót írták, ami a helyi magyarázat szerint a tehenek májusi legelőre hajtására, a tejhozam megnövekedésére, s ezáltal a tejescsupor keresletének fokozódására utal. A vásározó fazekasok szerint legtöbbet az ilyen edényből Ónodon csinálták. Kresz Mária szerint is Borsod fazekasai sokat készítettek ebből az edényből.

39 Megjelenése a 30-as évekre tehető, Kerekes János öreg mester szerint régebben ilyen edényt szégyenletükben sem adtak volna ki a kezükből.

40 Egy másik jellegzetesen gönci tejesedénytípus megjelenésének körülményeiről már többet tudunk. 1951-ben egy abaújszántói fazekas a következőket mondta: „A gönciek már többnyire feketét árultak. Ők nagyon szép fekete edényt árultak."

41 Az 1930-as években a Takács család jutott hozzá először egy olyan fekete festékhez, amelyet megrendelés útján szereztek be budapesti kereskedőtől. A színtelen máz rákerülése után az edény sötétbarna színt mutat. Minden fazekas által kiemelt tulajdonsága a festéknek, hogy „átütötte a színt", nem tűrt meg magán legfeljebb csak kevés kaolint. Mivel a megjelenéstől fogva nagy keletje volt, a család nem árulta el, hogy honnan szerzik be a festéket. Göncön máig hozzájuk kapcsolják a „különleges mázú" csuprok készítését. A címet egy idő után azonban megszerezte a többi fazekas is, s így általánosan használt festék és díszítmény vált belőle. Ezeket a sötétbarna-fekete alapszínű edényeket nagy számban készítették, a gyűjteményekben ma is sok van belőlük (RM: 52.541.1., NM: 54.31.21., NM: 54.31.23., NM: 54.31.20., .NM: 54.31.24., NM: 54.31.28., NM: 54.31.36., HOM: 79.84.11.. HOM: 85.21.3., HOM: 85.21.2., HOM: 77.10.1., HOM: 72.16.19. pld. 7, 26. kép). Díszítésük nagyon egyszerű: fehérrel habozták, ökörhugyozták őket, vagy a nyaknál egy víszintes csík alatt gurgulyával szabálytalan vonalakban függőlegesen 4-5 cm hosszú csíkot húztak. Némelyiket a zöldmázas tejesköcsögökhöz hasonlóan metszették a szív vagy a koronáscímeres motívummal, de a feketén nem mutatott jól. Még ritkábban - főleg Takácsék - megfaragták, tehát az alapszín felvitele után késsel kimetszették a növényi motívumot - forgórózsát - a bőrkeménységű anyagból (25. kép). Itt említést kell tennünk arról, hogy ezek a fekete-sötétbarna alapon nagy pöttyökkel babozott vagy gurgulyázott vonaldíszes edények hasonlóságot mutatnak a Zemplén megyei, Sárospataktól északra, a Szlovákia területére eső Pazdics fazekasközség színes díszítményhasználatával. A pazdicsi fazekasoktól tudjuk, hogy többségükben szlovák származásúak voltak, és szlovák anyanyelvű lakosság számára készítették a termékeiket. Vásározni északra és nyugat felé Kassáig jártak, de ha ott nem tudták maradék nélkül eladni a portékájukat, akkor a Hernád völgyében dél felé fordultak. Az ottani falvakban biztos vevőre találtak.

42 S ez ugyanaz a terület, ahol ezeket az addig Göncön nem készített edényeket is nagy számban keresték. A kétségkívül meglévő hasonlóságok rámutatnak a gönci fazekastermékek eme csoportjának közös meghatározójára, nevezetesen a vásárlók jelentős arányú szláv eredetére, illetve az ennek megfelelő ízlésvilágra. A visszaemlékezések egyértelművé teszik ugyanis, hogy a pazdicsi fazekastermékekkel rokonságot mutató sötétbarna alapfestésű, fehérrel díszített szilkék és tejescsuprok Abaújnak éppen szlovák származású népessége által - vagy általuk is - lakott településein (Óhuta, Újhuta, Középhuta, 39. Kresz M., 1983.22. 40. HOM HGY: 88.1.62. 41. RM Adattár A6. 55-123. 42. Plicková, E., 1954. 454