A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIDA Gabriella: A gönci fazekasság

Boldogkőváralja, Hejce, Abaújkér, Abaújszántó, Encs) voltak a legkapósabbak. Hasonlóan sötétbarna alapon fehér függőleges csíkkal vagy pöttyözéssel díszített bögréket vagy csuprokat készítettek a mesterség legutolsó szakaszában Sárospatakon vagy a gömöri fazekasfalvakban is, de az összes edények elhanyagolhatóan csekély részét teszik ki a gönciekéhez képest. A gönci paraszti kerámia összetételében a legelső változást az olcsó keménycserép tányérok és tálak megjelenése okozta. A gönci fazekasság legtermékenyebb időszaka ugyanis egybeesik a hazai kőedénygyárak parasztedény készítésének időszakával is. Ez utóbbi azért is kap különös jelentőséget, mert a település közelében több kőedénygyár is termelt: Apátfalva, Miskolc, Hollóháza, Kassán két gyár is működött

43 és a közvetlen szomszéd Telkibánya; Felmerül a kérdés: hatottak-e egymásra a két edénytípust gyártó, illetve előállító központok? A két termék tulajdonságainak, funkcióik alapvető különbsége folytán a népi fazekasság és a kőedénygyártás csak egyetlen edénytípusnál - a tálasedényeknél hatott egymásra. A két eltérő techikával készült edényfajta iránti kereslet - a tálak és a tányérok kivételével -; a piacon kiegészítette, s nem kiszorította egymást. A magyar kőedények ugyanis éppen azt a használati funkciót nem tudták betölteni, ami a gönci edény legfőbb erénye, következésképp piacának alapja volt. „A 80-as évek közepén eldőlt, hogy nyersanyag híján a kemény földpát tartalmú, ún. angol kőedény Magyarországon gyárthatatlan. Az alacsony hőfokon kiégő, „mészpátos"-ból viszont használati edény nem készíthető. Ezért, noha a kőedénygyáraktól használati edény előállítását remélték, az említettek miatt erre nem kerülhetett sor."

44 - állapítja meg Takács Béla. A XX. század végére a parasztság már vásárolta a funkció nélküli, csak díszként szolgáló edényeket, lakásberendezéseket. A díszes telkibányai tányér előbb a falon kapott helyet és igen ritkán használták. Amint megindult a parasztság körében a tömeges vásárlás, a gönci fazekasok tálmunkája egyre kevéssé talált vevőre. A tálak és tányérok alkotta tálmunkákból az első világháború után már csak annyit készítettek, amennyit a kereskedő megrendelt, illetve a kemence berakása megkövetelt. A kőedénygyárak is megpróbálták a paraszti háztartásban használatos edényeket gyártani, sőt még tejescsuprok termelésével is foglalkoztak, de komoly erőfeszítések árán sem tudták a háztartási edények összetételét megváltoztatni. A parasztság szívesebben vette a fazekasterméket, mert abban „jobban feladta a tej a felit".

45 Másik jelentős változás a paraszti gazdaságok felszámolásának következménye: a mesterséget fenntartó tejesedények lettek feleslegesek. A tálak és tányérok háttérbe szorulásával ugyanis a tejesedények lettek a fazekasságot életben tartó edényfajták, lásd az edényösszetételt ábrázoló táblázatot. A paraszti szarvasmarhatartás felszámolásának következtében nem volt szükség többé tejesedényre. Ezzel gyakorlatilag eltűnt a piac, ami a mesterség kihalását eredményezte. Megjelent ezzel együtt egy újabb tendencia, ami korábban még nyomokban sem fordult elő: dísztárggyá vált a cserépedény az idegenforgalmi hivatalok árukínálata és a propaganda révén. Ez a magyarázata annak, hogy a korsók, kancsók, tányérok mérete jelentősen csökkent, egy-egy korsó magassága nem haladta meg a 12-13 cm-í. Használatra alkalmatlanok lettek, a metszett szívbe az „Emlék" vagy a „Készült Göncön" felirat került. Új jelenség a kancsó és hat pohárból álló készlet megjelenése, amikbe szintén a rozmaringágas szívmotívum került. Jelenleg a paraszti háztartásban nem használnak hagyományos cserépedényt. Veres Lajos mester karját széttárva mondja: „Tudnék én még mindenfélét csinálni, de nem kell senkinek!" 43. Katonai., 1986.9. 44. Katonai., 1986.59. 45. Takács B., 1962. 166. 455