A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIDA Gabriella: A gönci fazekasság

1 I ,, I 5 I Z3 _C I 2 3 W/////////M 4. kép. A korong részei: 1. korong tányér, 2. stanga, nyárs, 3. alja, 4. persely (vasból vagy szódásüveg aljából, amibe olajat öntenek és a stanga helyet fúr magának benne), 5. méhely Méhelynek vagy mihelynek nevezik mind a helyiséget, mind a korongolópadot a koronggal együtt, amely mindig az ablak előtt állt. Többnyire két korongja volt a mestereknek (4. kép). Afocskos a méhelyen álló, gyalulatlan deszkából készült, kb. 60 x 30 x 15 cm nagyságú láda, amiben a korongoláshoz szükséges kézieszközöket tartották: a focskostálat, afakést, szelődrótot, simítót (gumidarab), pinteket (kalap darabja posztóból), kaparót, a lyukasztót. A focskostálba vizet öntöttek, és korongolás közben ebbe mártotta a mester a kezét, hogy ne ragadjon a keze az agyaghoz, jobban csússzék, simább legyen az edény fala. A kézről ekkor lejött nagyon finom szemcséjű agyagról időnként leöntötték a vizet, és a megmaradó masszát, a slígert piros szín festésére használták. Kiégve szép téglaszín vöröset adott. A korongolás fázisainak elnevezése: rögmegállítás, csőbehúzás, hashúzás, simítás. Az edény falának kialakításakor nagy hangsúlyt kellett arra fordítani, hogy egyenlő vastagságú, valamint belül teljesen sima legyen. Ha belenyúltak, nem volt szabad rögösnek lenni, mert azt nem lehetett jól kimosni, s a tej vagy a benne tárolt étel beleromlott. A korongról a szelődróttal vágták le az edényt, és balra, a méhely deszkára tették száradni. A füles edényeket egy kicsit szikkasztották, aztán tették rá a fület. Ha már fehéredett, világosodott az edény szája, akkor már késő volt. Az ilyen edényről a fül égetéskor gyakran levált. Az edény készítés újabb változata a sablonnal történő edényformálás, amit ma Veres Lajos a virágcserepek készítésénél alkalmaz. A több méretben lévő, nagyszámú gipszformáit is ő maga készítette. Már egyszer kiégett, romlott cserép darabjaiból őrölt porral vagy finom homokkal a munka elkezdése előtt beszórja a formát, hogy ne ragadjon bele az agyag. A hagyományos formájú, de mintegy két évtizede már villany meghajtású korongra teszi, és forgás közben beleereszti a pad széléhez erősített, mozgatható kart, amelynek felerősítése és működése leginkább a fogorvos fúrókészülékének karjára emlékeztet. A kar erőteljes lenyomása és a centrifugális erő hatására jön fel a cserép fala. Forgás közben a fakésstl a peremet egyenesre vágja a forma szélénél.