A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIDA Gabriella: A gönci fazekasság

2. kép. Árva János műhelye: 1. mázdaráló kő, 2. méhely, 3. falimasina, 4. ágyak, 5. cserepes póc 1 i-H—R K. L Szoba aká s Konyha 1 1 Szoba 1 1 8 7 Ili6- " ~ Műhely + 1 Nyárikonyha L Szoba aká s Konyha 1 1 Szoba 5 1 -4-JÍÜ a "3 i H H L Szoba aká s Konyha 1 1 Szoba i -4-JÍÜ • fŐ]2 1 H H L Szoba aká s Konyha 1 1 Szoba _ utca — 3. kép. Veres Lajos műhelye: 1. kő, 2. méhely (korong és pad), 3. focskos, 4. daráló, 5. tűzhely, 6. cserepes póc, 7. égetőkemence kelnázásnak nevezték. Ezt követte a gyúrás, a tésztagyúráshoz hasonló, de annál erőteljesebb mozdulatokkal. A teljesen levegőtlen, tészta állagú földet szabták: rögeket szeltek le belőle. Ezeket kettenként ismét háromszor-négyszer átgyúrták. A korongolás előtt 40-50 db átgyúrt rögét készítettek egyszerre a korong mellé, nedves ruhával letakarva. Göncön a műhely többnyire egyben lakószoba is volt, csak a legutolsó mestergeneráció alakított ki a házában külön helyiséget erre a célra. Azoknál a mestereknél, ahol a lakószoba működött műhelyként is, az égetőkemencét a konyhában helyezték el (az Árva család esetében pl.), ez egy régibb állapotot tükröz (2. kép). Előfordult az is, hogy a konyha egyik része szolgált műhelyként. Az utolsó generáció a műhelye kialakításakor, a lakóház szerves részeként, de már külön, kisebb méretű helyiségben rakta fel az égetőkemencét (3. kép). 437