A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIDA Gabriella: A gönci fazekasság

családok külön nevet is adtak ezeknek az agyaglelőhelyeknek. Takácsék maguk közt Aranybányának hívták, Veresek a Nyetrebák alján (Borsó-hegy része) lévő földjüket Kincses Nyetrebának keresztelték el. Az agyagot mindenki maga termelte ki családi segítséggel, s mivel a legtöbbjüknek volt igája, maga is szállította haza. Ilyenkor a szekér oldalát és a végét bedeszkázták. Fizetni az agyagért senkinek nem kellett, mert a fazekascsaládok 200-500 D-öl telket vásároltak a jó agyagú határrészeken. Az agyagréteget változóan 5 cm-től fél méter vastagságban fedte termőföld, gyakran csak gyep, amit kapával, ásóval távolítottak el. Fás helyen mélyebbre ástak, hogy ne kelljen sokat bajlódni a gyökerek kiszedésével, a tisztításával. Eszközeik ásó, lapát és egy ortó nevű, csákányszerű földvágó voltak. Száraz és kemény volt az itteni agyag, darabosan lapátolták a szekérre. Nyaranta csak annyit termeltek ki, amennyi egyszer ráfért a szekérre, de legkevesebbet 1 m

3-t. Ősszel nyolc-tíz szekérrel is hazaszállítottak egyszerre, az egész télre való földmennyiséget bekészítették. A tárolás a pincében, ül. az udvaron egy erre a célra elkerített helyen történt. Négyszögben levert karók közé állított deszkalapokból készült ez a korlát, olyan helyen, ahová semmilyen állat nem járt. Vigyáztak, nehogy szennyeződés kerülhessen a felhalmozott földbe. Nyáron a pincebeli és az udvaron tárolt agyag is darabos volt. Az utóbbit télen a fagy és a hólé elmállasztotta, szinte porrá lazult, amit könnyebb volt feldolgozni. Az agyagmegmunkálás első műveletei a műhelyben történtek. Ott azonban, ahol a műhely egyben lakótér is volt (Árváék), inkább a pincében végezték ezt a munkát, mert az asszonyok nem szerették a sarat a szobában. Szokás szerint egyszerre egy kemencére való agyagot dolgoztak fel. Ezt a mennyiséget először bőven locsolták vízzel, felvágták kapával, majd fabunkóval leverték. Kaszából vagy sarlóból csinált szelőkéssel vékony csíkokban feldarabolták, hogy a benne lévő szennyeződésektől kézzel könnyebben megtisztítsák. A lebunkózást és a tisztítást többször megismételték. Az így előkészített agyagból négy gomolyxa valót szeldeltek le, ami kb. 1 q-t jelentett, ennyit tapostak egyszerre. A többire vizes ruhát terítettek és a pincében tárolták. A taposás a műhelyben történt. Négy deszkát leraktak egymás mellé, egy ötödiket keresztbe fektették rájuk. Először vizet öntöttek az agyagra, majd sarokkal, véknyán, egymás mögött erőteljesen taposva kellett körbehaladni, mert „úgy állt egybe, nem ment széjjel". Legtöbbször három-négyszer tapostak, vegyített agyag esetében akár ötször is. A mester a taposás után az alul lévő deszka segítségével átfordította a masszát, megnézendő, hogy az alja is jól összeállt-e. Ha elégedett volt, feldarabolta, csomókba rakta a korong melletti méhelydesz kára. A fazekasok az 1930-40-es évek fordulóján az agyagelőkészítés megkönnyítésére darálói vásároltak vagy csináltattak. Ennek a műhelyben vagy a pincében volt a helye. A daráló használata következtében átalakult az előkészítés menete. A lebunkózás és a sallózás után 30-40 kg-os gomolyákat csináltak, s ezeket a darálás előtt függőlegesen és vízszintesen is négy szeletre vágták a szelőkéssel, és szeletenként eresztették a darálóba. Ezt a műveletet ketten végezték: az egyik adogatott, a másik hajtotta a darálót, amely két sima, kb. 60 cm, egymásra illeszkedő henger, amiknek az egymáshoz mért távolsága szabályozható, két végüket pedig fogaskerék kapcsolja egybe. Az egyik henger tengelyében van a nagy hajtókerék. Kétszer-háromszor is átdarálták az agyagot, majd kézzel átvizsgálták, nem maradt-e benne valamilyen szennyeződés. Az 1950-es években a darálókat villamos meghajtásra állították át. Az agyagfeldolgozás utolsó fázisát, a gyúrást minden esetben a műhelyben végezték. Annyit készítettek elő egy-egy alkalommal, ami a korong közelében kényelmesen elfért, amit egy-két nap alatt feldolgoztak. A már egyszer tisztított és taposott agyagot ismét finomra összevágták, a finomabb apró szennyeződésektől újra tisztították. Ezt 436